Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Végül mégis megbomlott a csapat! - Megbomlott. Igazán a részleteit már nem ismerem, mert a konfliktus akkor alakult ki, amikor én már eljöttem, de már lehetett érezni, hogy valami készül. Közben befejeződött a Dobozi úti pavilon felújítása. Neked is felajánlották az ottani vezetői statust? - Nem éreztem magamban elhivatottságot, hogy azt a munkát elvállaljam. Nem is gondoltam igazán végig. A kialakítandó profil sem volt teljesen világos előttem és talán nem volt elég bátorságom sem, hogy belevágjak. A 80-as évek közepén úgy képzelted, hogy az esztergomi kórház neurológiáján fogsz "megöregedni", itt leszel adjunctus, főorvos..? -1988-ban 34 éves voltam. 2 szakvizsgám volt. A Neurológiai Osztály arcadatát meghatározta, hogy a vezetője egy vérbeli neurológus. Méghozzá egy olyan ember, aki ezen belül is az agyi érbetegségek kutatásában ért el eredményeket, ebből írta a kandidatúráját is. Ö nemzetközi mércével mérve is elismert neuropatológus. Minden feltételt biztosított számunkra, hogy azt a tudást, amivel ő rendelkezett, átadja nekünk. Egyszerűen nem tudtunk élni a lehetőséggel. Azért beszélek többes számban, mert nem voltak kiválasztottjai. Félig-meddig megkövetelte a fiatal kollegáktól, hogy eljárjanak vele rendszeresen Miskolcra. Rengeteget lehetett tanulni tőle. Ha kellő elszántság lett volna bennünk, akkor kinőhettc volna magát bármelyikünkből LeelOssy professzor utóda. A családom nagysága és a feltétlen elvégzendő munka korlátokat szabott annak, hogy erre a területre több időt fordítsak. Fz visszatérő lelkiismeret furdalást okozott nekem. Rosszul fizetett orvosok voltunk. Tartalékaim nem lévén magánpraxist is kezdtem. Ugyanakkor építkeztem is. Egyszerűen nem volt energiám komolyan foglalkozni tudományos munkával. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy nem vagyok elkésve semmiről. Az osztályon egyébként volt tudományos munka, de kicsit kampányjellegű, konferenciákhoz kötődve. Jött egy nagy változás az életedben, amit a politika hozott. Ali vitt rá, hogy elhagyd a pályát? Gondoltál arra valamikor, hogy nagypolitikával fogsz foglalkozni? - Nem. Valójában még akkor sem, amikor elindultam a választásokon. Komolyan vettem a dolgot, nagyon fontosnak is tartottam, csak kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ezt meg tudom-e csinálni, profi politikussá tudok-e válni. Menetközben rájöttem, hogy nem és ezért döntöttem úgy, hogy a 2. szabad választáson már nem indulok. Lehet, hogy azért, mert túl sokat láttam, ami nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem. Ki mondta először neked: "Gyere Géza légy politikus"? - Azért ez nem így történt. Nem 1990-ben dőlt ez el. Sokunknak elege volt abból a rendszerből, amiben éltünk. A változás lehetőségének jelzésértékű mozzanata volt számomra a Bősnagymarosi vízlépcső körüli problémák, ami legalább annyira volt politikai, mint környezetvédelmi kérdés. Itt lehetett 143