Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

és Cseh Éva volt. A gégészeten Rnssay György volt a vezető Lipka Gyurival, a kórbonctanon pedig Kerekes főorvos. Böszörményi Matyi évfolyamtársam­mal kerültem egvidőben Esztergomba. () a kórbonctanra jött, de rövid idő után Kindler Miklós vette át a helyét, aki szintén Hársfa utcai volt. 2 héten belül minden orvost ismer­tem. Ma ezt nem lehet elmondani. Nap, mint nap ismeretlen arcokkal ta­lálkozom a kórházba. Hagv térjek vissza még Juhász La­cira. Első este Böszörményi Matyival elmentünk a I Falász csárdába és vissza­fele betértünk a mai Belvárosi Kávéház­ba. Egy kopaszodó úr intett minket az asztalához. () volt Juhász László adjunctus úr. Megvendégelt minket és a magázódást sem engedte meg. Szo­ros barátság alakult ki közöttünk. A kórházban egyébként a "zsákut­cában" laktunk, ez a mai belgyógyászat emelet hátsó része volt Ide, ha valaki bejött, nehezen tudott elszakadni, mert valamelyik kollegával mindig összefu­tott. Itt lakott Seres Zsuzsa, Mohos Zoli, Reményi Tóni, Tábori Lajos és Dávid Anna is, akikre hirtelen most visszaemlékezem. Akkoriban más lehetett a kórház han­gulata. - Válóban más volt. Csak egy pél­dát említsek. Feleségem szülése után maga a kórház igazgatója ajánlotta fel, hogy saját kocsijával a Duna másik ol­dalára a szülőkhöz szállítja a családomat. Ez nem a személyemnek szólt, hisz ilyen esetek másokkal is előfordultak. Az orvosok és az egészségügyi dolgo­zók között a szeretet, a segítőkészség és az összetartás volt jellemző. Miért hagytad el az urológiát? Nem szerettél volna Marczel főorvos utóda len­ni? - Nem volt akkortájt divat, hogy a hazai prófétákat támogatták volna. Leg­jobb példa erre Nádor Rezső esete... Marczel főorvos nyugdíjazása után úgy gondoltam, hogy bárki jön ide a helyére, rám szüksége lesz. Meg se pá­lyáztam a lehetőséget. Magyarsóki Fe­rivel jó volt együtt dolgozni, akkor épült az új osztály. Nem az új főnök miatt mentem el. Akkor miért adtál fel egy klinikai pá­lyát egy adminisztratív állásért? -1 így gondoltam, hogy hosszútávon két közel azonos korú orvos nem biz­tos, hogy kijön egymással, így a távozá­somnak preventív jellege is volt. Miért nem klinikai területre mentél? - Akkor már letelepedtem Itt volt a lakásom, melyet családom segítségé­nek köszönhettem. Én a várostól soha semmit nem kértem. 1976. január ele­jén említette a kórház vezetője, hogy a rendelőintézeti igazgatói állás július 1.­vel megüresedik. Többször beszéltünk a dologról és csak augusztusban mond­tam igent a kérésre. így kerültem a Rendelőintézet élére. Itt még nagyobb lehetőségem nyílt a beteg emberek se­gítésére. Ez azt jelenti, hogy nem bántad meg az akkori döntésedet? - Nem bántam meg! Hosszú ideig voltál igazgató helyettes. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom