Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

kiskor egy jó közösség volt itt, és jól éreztük együtt magunkat. - Ha a társosztályokra gondolsz, kikkel indult együtt a pályafutásod? A belgyógyászaton kívül, jó emlékeim vannak Mohos Zoltánról, aki a maga szűkszavúságával, de óriási tudományos elszántsággal, elkötelezettséggel tudott a fiatalokra hatni. Csodáltuk és csüngtünk rajra. Igaz volt ez Mátyus Lajos főorvosra is, aki sebészként is orvos volt, Kárpáthv főorvosra, aki az eletét az osztályán töltötte és szívvel lélekkel dolgozott. Örülök, hogy ismerhettem Nádori Rezsőt a Gyermekosztály másodfőorvosát. Feltétlen meg szeretnek emlékezni Seres Zsuzsáról, aki először a Gyermek, majd a Fertőző Osztályon dolgozott olyan elánnal, ami ismételhetetlen. Ezt tudom elmondani Kerekes Karcsi bácsiról is, aki a kórbonctanon soha nem támadó jelleggel fogadott minket. Pénzes Pistával, mikor másodszor visszakerült a kórházba nagyon jó munkakapcsolatot alakítottam ki. Közös előadást is összehoztunk és örömmel hallottam, hogv ő is megőrzött jó emlékezetében. Vele ma is kapcsolatot tartok. Nem hagyhatom ki a felsorolásból dr. Tőrös Pétert és dr. Lamperth Andrást sem, akikkel számos közös emlékünk van. - .? évtized nagy idő az ember életében. Az induló optimizmusod töretlen maradt a későbbiekben is? Ha töretlen nem is volt, de azt hiszem az utolsó néhány évig egy kellemes munkahely tolt az osztály. A vidéki szintnél jobb szakmai színvonalat képviseltünk. Neked is lehetnek ezekről az évekről emlékeid és gondolom, nem cáfolsz meg, ha azt mondom a 70es, 80-as években is egy jó közösség dolgozott itt. Naponta ültünk és teáztunk együtt a megbeszéléseken, ahol nem csak szakmai témákról eset szó, nem csak az ügyeleti történésekről beszélgettünk. Napi események kerültek terítékre az élet minden területéről. A kongresszusokról előre tudtunk, közösen beszéltük meg, mikor, hol tartunk előadást, ki mikor tud elmenni. Együtt utaztunk ezekre a tudományos programokra és közösen tanultunk belőle. Ezek az utak egyben közösségi erőt is jelentettek, mely év ekig éltetett engem ebben a kórházban. - Nem sajnálod itt hagyni ezt a közösséget? Az igazság az, hogy az előbb említett közösség már évek óta nincsen. Átalakult... Nehezen nyilatkozik az ember főleg negatív értelemben- a munkahelyéről, ahol ennyi évet eltöltött. Ismert az a mondás, hogy a saját fészkébe ne piszkítson a madár, ha kirepül belőle. Mégis azt gondolom, hogy ez a közösség már csak bennem él, a valóságban már nem létezik. Atomizálódott az osztály, ugyanúgy ahogy a kórházunk is. Régen elképzelhetetlen lett volna, ami most mindennapos: elmegyünk egymás mellett az udvaron, nem ismerjük egymást. Megszűnt a kiskórházi összetartás - elnézést, hogy ennyit használom ezt a szót - mely egykor jellemezte az esztergomi kórházat. - Adódik a kérdés. Véleményed szerint 104