Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv
Tartalomjegyzék - KOMÁROM MEGYE RÖVID TÖRTÉNETE
alakította ki mai emeletes formájában. A XVIII. század középső harmadában Esztergom jelentős piackörzetet alakított ki, elsősorban az uradalom községeire terjedt ki. Komárom városának Szent András-napi vására is nagy tömegeket vonzott a Dunántúlról. A megye nyugati határán nagy kiterjedésű falvak feküdtek, Ács szántóföldjei négyszer nagyobbak voltak, mint az Esztergom környéki legnagyobb falué, Bajnáé. A megye nyugati felén vezetett keresztül a "mészárosok útja", s nagy határú falvak pusztáit azért bérelték, hogy a szarvasmarhacsordákat itt hizlalják fel, mielőtt Bécsbe hajtják őket. 1760 körül az Esterházy uradalom Vértessomlón kezdett szénkitermelésbe, de az érdektelenség és a szállítási nehézségek miatt felhagyott vele. Dorog környékén, Csolnokon 1781-ben találtak szenei, itt a XIX. század első felében már folyamatosan emelkedett a termelés. Az 1784. évi népszámlálás szerint a megye területén 75 631 fő élt, Esztergomban 5492 fő, Tata mezővárosának 3717, Tóváros mezővárosának 3015 lakója volt. A megye legnépesebb községe Ács volt 2964 fővel. II. József közigazgatási rendelkezései során megszüntette a Duna által szétvágott /vagy összekapcsolt/ Esztergom és Komárom vármegyéket. 1786-ban a dunántúli megye központja Tata lett, de 1790-ben bekövetkezett halála után visszaállt a régi helyzet: a két járásos Esztergom vármegye és a négy járásos Komárom vármegye. A napóleoni háborúk nagy terhet róttak a megye népére. Nőtt az adóteher, a besorozások száma, a katonai beszállásolások súlya. A nagy egyházi uradalmak és a tata-gesztesi uradalom is igyekezett kihasználni a háborús konjunktúrát, növelték a majorsági földek területéi, a robotot, a hosszú fuvarokat. 1809-ben közelről érintette a háború a megyét, a komáromi várat sáncokkal erősítették meg, a nemesi felkelő sereg Szőnynél táborozott, a királyi család a tatai várban szállt meg. A XVIII. század folyamán Fellner Jakab nagyvonalú tervei alapján Tata sok jelentős barokk épülettel gazdagodott. 1820-ban tért vissza Esztergomba Rudnay Sándor hercegprímás és 1822-ben megkezdődött a korszak legnagyobb magyarországi építkezése, az esztergomi Főszékesegyház építése. A nagyarányú építkezés hatása sem változtatta meg hosszú távon Esztergom stagnálását, 7
