Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

nem tartotta szükségesnek a váraknak és megerősített helyeknek megost romlását. Az ellenség, mely Magyarországon ekként dühöngött, sehol sem talált nagyobb ellenállásra, csak Maróthon, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bízván a helynek a természettől is megerősített voltában. Ezekkel az ellenség több ízben is kemény harcot vívott, s az ellenségből mindannyiszor sokan elestek. Végre is, mikor az ellenség a mieink táborát, melyet szekerekből alkottak, sehogy sem tudta elfoglalni, kénytelen volt ágyúkat hozni, s így aztán a tábort szétlőtték, s az ott levőket majdnem egy szálig levágták. Azok a nagy holttestrakások, melyek most is láthatók ott, elárulják az öldöklés nagyságát. Azok, a kik egy páran megmenekültek innen, azt mondják, hogy körülbelül 25.000 magyar volt itt. Összevéve mindazokat, a kiket levágtak és a kiket fogságba ejtettek, merem állítani, hogy azok közül, a kiket én ismertem, majdnem tizenkétezren pusztultak el ebben a veszedelemben. A forrás latin. Brodarics históriája a mohácsi vészről. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Dr. Szentpétery Imre 65-67 1 + Marótpuszta ma Nyergesújfaluhoz tartozik. 75