Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

óvárosaival és egyéb hozzátartozókkal, a minket illető földbérrel, rendes és rendkívüli jövedelmeinkkel, a kilenceddel, adókkal, ajándékokkal és mindennemű hasznainkkal együtt, ugyanazon jogon, melyen a nevezett várost mi és királyi elődeink bírták, Tamás bíbornoknak és nevezett öccseinek, ezek utódainak és örököseinek, főpapjaink, főuraink és tanácsosaink hozzájárultával, mindaddig, míg ama négyezer forintot visszafizetjük, lekötöttük, átirattuk, elzálogosítottuk; egyúttal teljesen feloldoztuk híveinket: a bírót, eskütteket, a polgárokat s az összes községet a hűség esküje alól, melyet nekünk és a szent koronának tettek; azonképpen mindennemű királyi joghatóságunkat, melyet mi, örököseink és királyi utódaink ama polgárok és község fölött bírnánk és gyakorolhatnánk, a bíbomok úrra, öccseire és mindazokra, a kikre ők akarni fogják, a város megváltása idejéig átruházzuk; azon határozott kijelentéssel, hogy abban az esetben, ha a nevezett esztergomi bíbomok úr Esztergom városát életében vagy halálában akárkinek adni vagy hagyni avagy zálogba vetni akarná, ezt jelenvaló levelünk erejével megteheti. Mindazonáltal a bíbornok úr öccsei, valamint mindazok, a kikre hagyni vagy akiknek elzálogosítani fogják Esztergom városát, ezt minden joghatóságával, adójával, jövedelmeivel, béreivel és a hozzátartozókkal egyetemben csak addig bírhassák, míg mi vagy utódaink, Magyarország királyai, a kölcsönvett négyezer forintot készpénzben teljesen visszafizetjük; mely esetben a várost minden nehézség nélkül visszaszolgáltatni tartoznak. Királyi szavunkra ígérjük egyúttal, hogy a nevezett bíbornok urat, öccseit és jogutódait mindaddig, míg a várost visszaváltjuk, annak békességes birodalmában megtartani, megvédeni és minden támadások ellen megoltalmazni fogjuk, s azt semmi úton-módon vagy fortéllyal vissza nem vesszük, el nem foglaljuk, hanem ha a reá kölcsönvett négyezer forintot visszafizettük; mire nézve ezen levelünk erejével örököseinket és királyi utódainkat is kötelezzük, minthogy a mondott pénzt nem magán hasznunkra, hanem az egész ország hasznára, nevezett szerint Jajca vára védelmére és fenttartására vettük fel és adtuk ki. Mindezek megerősítésére a király a záloglevelet titkos pecsétjével ellátva átadta Tamás bíbornoknak és öccsinek; sőt nagyobb óvatosság, világosság és biztonság kedvéért még Vingárti Geréb Péter nádorispán pecsétjét is ráfüggesztette. Kelt a záloglevél Budán, 1502 szeptember 14-én. A forrás latin nyelvű. Fordítását kiadta Pór Antal a Századok 1908. számában 934936.1. 72