Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

10. IV. Bélát Esztergomban temették el (1270) A király az Úr 1270-ik évében halt meg, május harmadikán pénteken, a szent kereszt megtalálásának napján a budai szigeten; testét Esztergomban temették el a minorita testvérek egyházában, melyet Béla király még életében költséges és szép munkával építtetett a dicsőséges Szűz tiszteletére; ott nyugszik boldogan Mária nevű feleségével, a királyné asszonnyal, a görög császár leányával és legkedvesebb fiával, Bélával együtt. Virtusokkal teljes férfiú volt, akinek emlékezete minden magyaroknak és sok más nemzetbelieknek szájában édes, mint a méz mai napiglan. Testét Fülöp esztergomi érsek, igazság ellenére, kihantoltatta az említett egyházban és igaztalanul a saját székesegyházában temettette el. Ezt az ügyet sokáig perelték a pápa előtt, végül is a minorita testvérek tisztességben és teljességgel visszanyerték és a dicsőséges Szűz oltára előtt temették el, ahol ezek a szép versek olvashatók: Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg - örvendjenek ők az egeknek! Továbbá: Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan. A forrás latin nyelvű. Kálti Márk: Képes krónika Bp. 19S9. 191-192. 1. + A krónikának ebben a részében hibás az időpont, 1270-ben a szent kereszt feltalálásának ünnepe május 3-ra esett, de szombati napra. A minoriták Assisi Szent Ferenc által 1210-ben alapított és 1223-ban megerősített kolduló szerzetesrend tagjai. Fülöp 1262-1272 között volt esztergomi érsek. A verses sírfelirat második része szerepelt I. Edvárd angol király (1272-1307) sírfeliratán is, a vers nyilván a minoriták révén került Magyarországról Angliába. 49