Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv
Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR
10. Lübecki Arnold leírása a német keresztesek magyarországi átvonulásáról A császár zarándoklatáról ...Magyarország királya pedig követei útján örömmel fogadta őt, készségesen megnyitotta előtte az ország bejáratát, s megígérte, hogy mindenféle árut tetszésük szerint megvásárolhatnak. Mihelyt pedig a földjére léptek, megparancsolta, a folyókon, patakokon és a mocsaras vidékeken hidakat fektessenek le a járhatatlan helyeken. Amikor a császár úr abba a városba érkezett, amelyet Esztergomnak neveztek, s amely a magyarok fővárosa, a király ünnepélyesen ezer vitéze kíséretében személyesen vonult eléje, és teljes tisztelettel nemcsak vendégszeretőnek, hanem szolgálatkésznek is mutatkozott. A császár négy napig időzött ott, s a főemberek tanácsára a nyugtalanságra hajlamos had túlságosan féktelen természete miatt a szilárd és tartós békét seregszerte esküvel erősítették meg. A királyné a császár úrnak ajándékozott egy pompás sátorlakot, amelyet felülről teljes széltében és hosszában skarlátszínű szőnyeg borított, egy nagy értékű takaróval díszített ágyat vánkossal, valamint egy elefántcsontszéket párnával, melyet az ágy elé állítottak. Ezek olyannyira ékes mívűek, hogy azt a jelen szegényes írás nem is képes kifejezni. S nehogy valamiféle kigondolható gyönyörűség is hiányozzék; egy pici, fehér vadászkutya is futkározott a szőnyegen. Ezután a királyné, ezeknek az ajándékoknak az adományozója, a császár úr elé járult, s valamit kért attól, azt tudniillik, hogy közbenjárására engedjék szabadon börtönéből a király testvérét, akit maga a király tizenöt éven át tartott fogságban. A király, aki oly nagy tisztelettel fogadta a császár urat, semmivel sem akarván őt megszomorítani, annak kérésére nemcsak szabadon bocsátotta fogságából a testvérét, hanem még úgy intézkedett, hogy a rendelkezésére átengedett kétezer magyarral az út előkészítése és megmutatása céljából a császár előtt haladjon. Ezt követően a király a császárt a Grane nevű várban fogadta, miután átkeltek a hasonnevű folyón, amelyről a város, ahol ko34
