Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv
Tartalomjegyzék - TÖRÖK VILÁG
26. A tíz évig keresztény kézen levő Esztergomot visszafoglalja a török (1605) Erre a topcsi-basit, dsebedsi-basit, az akindsikat az ágyúk vontatására készen levő bivalyokkal Budára küldötték, hogy onnan ágyúkat hozzanak, maguk pedig az iszlám sereggel Esztergom mezejére szállottak. Esztergomot mindjárt ostrom alá fogták Tepedelennél, a hitetlenek nagy bástyát készítettek s még három bástyát a Dunáig menve létesítettek és ezeket nagy árkokkal csatolták egymáshoz. Minthogy így lehetetlen volt a várhoz közelíteni, azért ezeket kezdették először vívni. Tíz napig erősen vívták s végre a tizedik napon parancsot kaptak a rohamra. Estétől reggelig az iszlám sereg ostromsáncokban gyülekezett. A parancsolat úgy szólt, hogy mihelyt kivirrad, három ágyút egyszerre elsüssenek s a hitharcosok az egekig felható Allah! Allah! kiáltással hirtelen támadjanak és kíméletet nem ismerő kardjukkal az ellenséget piros vérrel borítsák el. A felséges Isten segítségül jött, mivel az összes kellékek és hadiszerek idején megérkeztek, hajnalban pedig köd borította el a föld színét s az iszlám harcosok azonnal Tepedelen felé mentek. A mint Tepedelenre felmentek, abba be is mentek, mivel a hitetlenek a gondatlanság álmából még szemüket sem nyitották fel s nem is vették észre, hogy az iszlám sereg bejött. A hitharcosok egyszerre kardot rántottak s az ott levő hitetleneket mind kardra hányták s talán egyetlen ember sem szabadult meg. A vár parancsnoka, a gróf, azon a helyen átkozódott, s hogy a künn levő hitetleneket bátorítsa, maga is kijött és azon az éjszakán ott is maradt. Ott volt a pokolba vezető út, azért el is mentek a pokolba. A többi bástyák sorsa is ugyanez lett. Az ott talált hitetleneket mind összetörték s talán négyezer hitetlen piszkos hullája maradt a csatatéren. Ez is Isten kegyelme volt, hogy ennyi gonosz hitetlen egyszerre a megsemmisülés porába hullott, különösen pedig, hogy átko115
