Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 348 — godalmasak lettek, a mieinknek pedig annál inkább emelkedtek reményeik. Szándékuk volt Esztergomnál a Duna hidját elrontani, hogy a törököknek az átjárást lehetetlenné tegyék. Továbbá bevenni kívánták Párkány erődöt. Midőn még uj csapatokkal megerősödtek, az odavonulást annál czélszerübbnek és helyesnek tartották. A julius 20-ikán történt szentbenedeki csata után a vert török sereg üldöztetés nélkül visszavonulhatott Esztergom felé és mivel veszély nem forgott fenn, a budai, egri és érsekújvári pasák csapataikkal eltávoztak. Ghika vajda is elvonult a moldvai tatár hadakkal és az esztergomi helyőrség magára maradt.

1) A szentbenedeki csata után az északi sereg nagy késedelmeskedéssel Párkány felé indult, a hová aug. 1-én érkezett meg. E hosszas késedelem nem állott összhangban Souchez táborszernagynak szokásos következetes gyorsaságával. Ennek a rendkívüli késedelmeskedésnek oka abban rejlik, hogy Souchez még Léváról tett előterjesztést a bécsi udvari haditanácsnak és kérte, küldene műszaki és tüzérségi felszerelést, valamint néhány gyújtó hajót a párkányi hid és hidfő ellen szándékolt művelethez. Souchez kérelmét a haditanács teljesítette, küldött öt »bregantine«-t és két gyújtó hajót Ehrlinger Lukács hajónagy parancsnoksága alatt. Ezek a Dunán jöttek alá és Pozsonynál jul. 29. haladtak el. Souchez azok érkezését nem birta bevárni, e felett való aggodalmának jul. 31-éről keltezett levél ad kellő kifejezést, melyben ezek foglaltatnak: »Párkány még nem ostromoltatik; a tábornagy a gyújtó hajókra vár.« Souchez tüRónai—Horváth i. mű. 319.