Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 329 — megfutottak és igy vajmi kevés védelmül szol­gáltak. Midőn marchese Pió ezredes a német lovasságot hátrálni látta, kérte hogy álljon meg. de nem volt módjában őket megállítani, azért ő is néhány huszárral vissza vonult, amit végre nekem is meg kellett tennem. Amint igy tovább haladok, 2000 törököt láttam velem egy irányba haladni, akiket huszároknak vagy német lovasok­nak tartottam. Én fent haladtam a magaslaton, ők pedig lenn a völgyben. Amint a völgybe le­ereszkedtek, megismertem, hogy ellenség, ők pedig engem ismertek fel. Mielőtt azonban a hegyre feljöhettem, időm volt menekülni és irányomat Esztergom felé vettem, a törökök pedig Tokaj felé elibém kívántak hatolni, hogy ott megvárja­nak, midőn a lapos vidékre jutottara, utamat Ottvár felé irányítottam és 2 órakor délután Érsekújvárra érkeztem. Ezen csatában a Walter-féle vértesekből 90 ember, Tauber és Müller kapitányok, egy had­nagy, a magyar lovasságból 300 lovas elveszett. A gyalogság ott maradt, hajdúim közül sem jött vissza egy sem. A törökök közül, mint hiteles tudósításból vettem, több mint 1000 esett el, temérdek sok megsebesült. Igen sok előbbkelő is esett el, mert mi is kaptunk ezüst és aranyos szerszámmal di­szitett tizenkét arabs paripát. Közülünk, hála Isten, egy előkelő lovag vagy magas főtiszt sem esett el. Nekem sem történt más bajom, mint egy gombot lőttek le mellemről. Sem császári lovag- vagy gyalog-zászló, sem tábori dob nem jutott az ellenség kezébe. Erre nem birt reá engem más, mint a kö­telesség, iparkodás az ellenségnek ártani, amint valóban is neki többet ártottam, mint ő énnekem.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom