Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából
Török világ Esztergomban
— 325 — akkor is megy az ellenség elé, ha a többiek mind visszamaradnak és vele csupán a németek lesznek *) és valóban bizva öntudatos bátorságában és harczias szellemében, el is indult. Vannak másrészt olyanok, a kik a vésznek okozójául Forgáchot mondják, minden mentegetődzése daczára. Ortelius 2) és Wagner 3) határozottan mondják, hogy a tisztek őt a támadásról lebeszélni kívánták, ő pedig ezeket gyáváknak nevezte és szándokánál megmaradt, mert a silány hirben bizott. Az ő szárnyán a csapat, mielőtt az ellenséghez közeledett, fegyverét 300 lépés távolból kilőtte és azután megfutott, az ágyukat pedig és a mozsarakat, anélkül, hogy azokból lőttek volna, az ellenségnek prédául hagyta. A gyalogságot pedig, mivel lándzsája nem volt, a török könnyű szerével szétverte. 4) Gróf Forgách utólagosan ily levelet irt maga igazolására: »Miután hozzám több száz hirnök érkezett arról, hogy a törökök hajóhidjokat Esztergomnál még el nem készítették, és a török előőrs 8000 emberrel Párkánynál a Dunán innen áll, akkor a felett, miként lehetne ezeknek vesztét okozni, az itt jelenlevő összes magas tisztekkel tanácskoztam, a kik mindnyájan jónak és tanácsosnak mondták a török avant-gárdának attaquirozását és táboruknak megtámadását. Én október 7-ikén délután 1 órakor Köbölkút falu felé vonultam, mely innen 2 mértföldnyi távolságra van. Legénységben volt velem 4000 huszár, Pozsonymegyéből *) Engel, Gesch. des Ungarischen Reichs. V. 28. Hivatkozva néhány történetíróra azt mondja, hogy a párkányi vereség »durch Pio's keckheit« idéztetett eíő. 2) I. mű 247. História Leopoldi. I. 124. 4) Ortelius i. mű. II. 262. Hammer i. mű. II. 539.