Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 317 — tergom kapujáig eljön és pusztit. A császári se­reg csakhamar elvonult Esztergom alól anélkül, hogy valami feljegyzésre méltó előfordult volna. 1) Az egészben csak az nevezetes, hogy a hadi­tanács jun. 4-ikéről kelt parancsával Montecucco­linak Esztergom ostromát csupán azon esetre hagyta meg, ha a török Erdélybe betör. A haditanács Eippay Györgynek jul. 18. és 21-ikén Pozsonyból hozzája intézett leveleit, melyekben Esztergom vívását sürgeti, figyelembe sem vette és a fő­vezért jul. 21. és 28-ikán kelt parancsaival Tokaj és a Tisza vidékére küldte. 2) A magyar és német csapatok mindig igen idegenkedtek egymástól, ennek fő oka az volt, hogy a németek mint zsoldosok alig törődtek so­kat az ügygyei, a mi igen hátrányos volt, mert a magyarok ügyszeretetét is eredménytelenné tette. Erre igen találó példát ad Vitnyédinek 1661. jul. 24-ikén Kecskéshez irt levele, melynek betűszerinti tartalma ez: »Az Kegyelmetek né­metjei — ugy beszélik — Esztergomot látni men­tek. Azon utjokban találtak volt egy török csatát elől, ki prédával és rabokkal ment vissza. Akar­ták — legalább a mi magyarjaink — az rabokat elvenni tőlök, de az németek meg nem engedték, hanem csak ugy ingyen az rabokkal együtt elbo­csátották. Ha ez igaz, bizony nem érdemlik, hogy hazánkban korpákenyerek egyenek. Kérem Ke­gyelmedet szeretettel, ha mit értett az eránt, ugy ') Ortelius i. mű 197. Montecuccoli kéziratai között, melyek a cs. és k. hadi levéltárban vannak, sok becses fel­jegyzés van e hadjáratról. Van ott Esztergomnak tervrajza is. melyet maga a fó'vezér készitett. Mittheilungen des k. u. k. Kriegs-Archivs. 1898. 206. 223. s) Huber, Oesterreichs dipl. Beziehungen zur Pforte. Archiv. LXXXV. 542—545.

Next

/
Oldalképek
Tartalom