Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 291 — Ádámnak. A levél szószerint ez : »Szolgálok Kegyelmednek mint Uramnak, kedves Atyámfiának etc. Nem akarák itt némellyek az lélek kurvafiai közül, hogy mi generálisok fogadjuk az hadakat, hanem az vármegyék külömb fogadtak. Ők tevének hadnagyokat. Ám az első próbánkban is vélek úgy megvertek a törökök, édes kedves Atyámfia ! tegnap estve, hogy mindannyi török között 5 magammal szaladtam ki, s jöttem amint jöhettem. Hogy penigh jól érzi Kegyelmed, hogy az újvári hostátod el rabiák, én is összve hivatván az hadakat, az martalékot az Párkány réven küldtem, s ugyan szikrázott ugy vágták az törökököt, az martalék. Az hagyott helyre el is jött utánnok az török, az ki máskép penigh rablani készült, kit meg is ira, — de már az lesben — az szegény kapitány. Mégis mind addig jöttünk ellenkezni, hogy a sikra hoztuk ki Ti vár felé. Az hol, hogy szemünk láttára az seregeket harcnak állította; én is harcnak készültem. Hét szekér gyalogot (nem másról, hanem a viktoriárul gondolkodván) az magam, ormándi és verebéli hajdút, magam személyem szerint vittem az bég seregére, in fúria beszárnyul vice-generális az lovaival, s oly tébolyodásba jutott az török, hogy futó félben vonult és hogy ormándi haddal az török megforditotta. Az pozsony vármegyeiek, az bestya lélek kurvafiak látták, hogy halad át az első sereg, az bizony négy zászlóval dandárunk lévén, el szaladott, és bennünket sikben hagyott. Az török azután az hátunkban jött el egész a Zsitváig. Hetvenkilenc fejet vettek. Harminckét rabot. De egy derekas ember nem veszett, hanem a verebélyi vice-kapitány, Ormándi vice-hadnagy, Szécsi András, egy horvát, Mikvikovich. Az többi aki szaladott először az ve16*