Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából
Török világ Esztergomban
— 243 — ember a csavargó fegyvereseket öldözze, fogja, a ki lehetetlen dolog és semmi úttal a szegénység arra nem léphetik; inkább kész pusztán hagyni helyét. Im csak most ezen dologért a szegény mocsi, neszméri és süttői bírókat rútul elvereték, hármat Budán az öreg emberekben méltatlan halálos rabságban tartnak; kiket kivántatik a szent békességnek erejére nézve, és hogy azok ártatlanok lévén, a méltatlan fogságból fölszabaduljanak, s többé arra a halhatatlan dologra a szegény jobbágyság ne kényszeríttessék ; mert egyáltaljában a föld megpusztul; hanem a szegénység is az ő régi rendtartásában és állapotjában maradjon meg. Marótot és Hézért tavaly elrablák, hatvanig való rabot, feles marhát elhajtának, a miről sem a budai vezér, sem a Bek satisfactiót nem tett, se marhát se a rabokat vissza nem adták. Damásdi főgyalog vajdát, Nagy .lakabot levágták negyedmagával a Garam mellett Szécsénnél igaz útjában a párkányiak, a kiről mind ez mai napig is semmi satisfactiót nem tettek.« 1) E panaszlevél irója ismeretlen, de megismertet elég behatólag az esztergomi és párkányi törököknek napról-napra elkövetett merényleteivel, kegyetlenségeivel. Már az abban feljegyzettek is eléggé tanúskodnak arról, hogy ha valaki rendes naplót -vezetett volna a törökök garázdálkodásáról, minden napra akadt volna valami bejegyzendő. De továbbá az is bizonyos, hogy aminő kegyetlenkedő viselkedésük volt a törököknek az 1631. évben, olyan volt az a többi években is egész 1683-ig, amidőn Esztergomból végkép elűzettek. •) Hadtörténelmi Közlemények 1896. 520. 16*