Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 231 — nagyobb adó viselésére az eddig szokásos és gyakorlatban levőnél; hanem csupán annyi jegyeztessék be a birók által, a mennyit régente fizetni szoktak.« *) Ezen intézkedésekkel korán sem szakadt vége a hodultságra vonatkozó súrlódásoknak, részint azért mert az esztergomi szandzsákbég maga sem törődött a történt intézkedések szigorú betartásával, mint erre a bégek történetében elég példát találtunk, részint pedig mivel a háborús időben a rablási vágy határt és rendet nem ismer, mint erre a további elmondandókban, főkép a szószerint közlendő levelekben, elég esetet fogunk találni. Ilyen tartalmú levelek folyton jártak egy helyről a másikra, amelyekből majd megismerhetjük, hogy a török nemcsak a hódoltság révén követelte és szedte a szerencsétlen »rájától«, amit nyomorúságosan tengődő élete fentartásához ezer veszély közt termelt, de portyázásaival mindenét tönkre tette, sőt őt magát is kímélet nélkül lemészárolta, vagy rabságba elhurcolta. A hódoltság révén nyújtandó praestatiókat is a legkíméletlenebben hajtotta be a török. Olykor nagy távolságról magának kellett a földmivelő népnek Esztergomba elhoznia azt, ami reá ki volt vetve. Adója, »harács« nemcsak készpénzből állott, hanem terményekből, lovakból és szarvasmarhából, és bármi másból, amit az »ispája« megparancsolt. Mindezen jövedelem nem folyt be a királyi kincstárba, hanem nagyobbrésze az úgynevezett földesurak »ispáják« zsebébe. Legtöbbet azonban a közegek saját maguknak raboltak. A várőrség eltartása többnyire a harácsolt ') Katona, i. mű XXIX. 610.