Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— '224 — 28-ától, tehát az ostrom kezdetétől fogva, a császárra száll vissza, s nekik útlevél sem adatik. A betegek és sebesültek, kik az ellenség ellen nem védekeztek, szabadon elvonulhatnak Esztergomból, de zsoldjuk 1605. október harmadikáig elesik. Ilyen 523 jegyeztett fel. Felmentetnek azonban és ártatlanoknak tekintendők : Reichau Melchior, üttingen ezredbeli főhadnagy, ki a középső sáncnál három ostromot vert vissza és azután csak Dampierre ezredes parancsára hátrált, miközben nyíllal altestében oly súlyos sebet kapott, hogy az ágyat el nem hagyhatta, egész addig az éjszakáig, mikor a zaj a katonák közt oly nagyra nőtt, hogy kénytelen volt fölkelni. Allmannschauser Mihály, Öttingen ezredbeli kapitány, ki midőn az ellenség a kerítést megrohanta, öt lövést kapott, köztük két halálosat; továbbá Mansheimb Kristóf szintén a föntebbi ezred kapitánya, ki mindjárt az ostrom elejével megsebesíttetett és még máig sem gyógyult meg; továbbá Nüdtbruck Ede kapitány, kinek lába van átlőve és végül Raitner Károly, ki szintén állásán volt, mikor Dampierre gróf a törököket beeresztette, de e közben jobb karján egyszer, bal karján pedig kétszer meglövetett. Azon többi katonáknak, akik szándékosan és hűtlenül az ausztriai háztól elpártoltak és esküszegőkké lettek, ott maradván Esztergom várában, hogy a keresztények ellen harcoljanak, nevök a bitófára szegeztetett, ha közülök egyik vagy másik korábban vagy későbben elfogatik, az karóba húzandó lesz.