Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 204 — a veszély, abban előkészület nem történt, hanem fejetlenség uralkodott. Althán eltávozott és le is köszönt anélkül, hogy valakit utódául kineveztek volna. A vár gondviselését a sváb származású (Tettingen Vilmos grófra, Győr parancsnokára bizták, aki csak kevéssel előbb jött ide ezredével. Ez a németek szokása szerint bizalmatlankodott a magyarokkal szemben, pedig ezek hűen és kitartóan szolgáltak; tanácsosabbnak vélte csak a német ezredekkel szembeszállni bármily veszélynek : tehát a régi magyar várőrségnek és azok társainak, a sajkásoknak, meggondolatlan tanácsadók szavára felmondta a szolgálatot. Ezek között voltak Kultron István Althánnak követe. Ellenes (Contrarius) Márton, Bornemissza Ádám és mások, akik a hűtlenség gyanújától sértve, melyre okot nem szolgáltattak, nem mentek a császári sereghez vagy várakba, hanem Rédeyhez csatlakoztak, aki ekkor Érsekújvárt ostromolta. Ott e három megnevezett hősiesen küzdve el is esett.

1) Ali felszólitotta Althannak helyettesét, adná át a várt, de ez őt elutasította. Ali azután nyolc napi fegyver szünetet kivánt, amit megadtak neki. Ép a szünet ideje alatt a Mörspurg-féle öt zászlócska és Dampiérre gróf parancsot kaptak, hogy a vár felmentésére siessenek. Ezek rögtön útra keltek és Komáromtól hajón ereszkedtek le Esztergom felé. Midőn a tatárok, akik Kakad felett táboroztak és a törökök táborukból észrevették közeledésüket, azt akadályozni kívánták, reájok ágyúztak és nyilaztak. Azonban azok a veszély között későn este mégis Esztergomba bejutottak és másnap a sáncokban elhelyezkedtek. l) Istvánffy, Hist. Lib. 511.