Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

109 E szavak igen illenek Mannsfeld szájába, kit lllésházi igy jellemez: »Ez igen tudós és bölcs s főhadakozó ember vala. Olasz, német, flandria országokban szerencsésen sokat hadakozott, de mindezek felett igen istenfélő vala. Semmi dulást, fosztást tenni nem engedett és csak kicsiny kárért is megöleti vala a rossz németeket. Hamarjában Csallóközben felakasztatott egy németet, egy sáskévéért, mit levont volt egy pajtáról. Ez a németeknek sokszor sok szóval eleikbe adta, hogy ne legyenek háládatlanok a magyaroknak, kik sok és nagy országokat elfogyattak magokkal egyetemben a kereszténység mellett, és minket németeket rég kiűzött volna a pogány országunkból, ha ezek nem voltak volna. Ezt látván a németek. szokások és természetűk ellen ők is nagy szeretettel mutatták magukat a magyarokhoz, úgyannyira, hogy az volt jobb német, ki a magyarnak tisztességet tehetett, viszont a magyar a németnek. A tábor körül való falukban senki fejéért egy tikmonyát pénz nélkül el nem mert venni.«

1) A katonáknak reggel, estve és ebédkor térdepelve dobszó mellett kell imádkozniok. Nem szabad előbb lőnniök, mig Jézus nevét ki nem mondják. A szegényeket nem szabad kárositaniok, hogy marhájuk biztosságban legyen. Az esti imát két lövés jelezte, akkor mindnyájan letérdeltek. A herceg maga is igy cselekedett. Nem csoda, hogy ily derék vezér eltávozását az egész sereg sajnálta, s amint Illésházy mondja: »Nem sok nap múlva megbetegedett a jámbor Mannsfeld, vizén Komáromban vitetik, 14. Aug. ott is hala, kit a magyarok igen bánnák, s meg is siratták.«

2) A halotti 9 Illésházy, Följegyzései. 21. 9 Illésházy i. mű 20.