Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

97 is és ekkor mindkét oldalról történt az ágyúzás. A vár keleti oldala lődözésére, a törökök temetkezési helyén, ahol most a primási téglavető van, állítottak ágyútelepet, melynek őrzésére magyar és német katonaság szolgált. Május hó 9-én este tüzes golyókkal és röppentyűkkel lövöldöztek a várban levő sz. Adalberttemplom tornyára és más kiszemelt épületekre. A templomot, mint mondják, 1543-ban Szulejmán megkímélte volt. Ez kigyulladt és nagy recsegéssel, magasra nyúló lángokkal égett, úgy hogy nem csak az oltani törekvők közül sokan a lángok áldozatává lettek, de nagy mennyiségű lőpor is felrobbant, a templom pedig, egy tornya kivételével, elpusztult. Már 10-én oly rés volt a falon, hogy délben rohamot kísérlettek, azonban hiába, mert a várbeliek a rés helyett uj gátat készítettek, melyről a támadók, 30 emberük vesztése után, visszaverettek. Tizenegyedikén reggeli 8 órakor titokban követek érkeztek a rácoktól a főherceg táborába, azon ajánlattal, hogy ők, kik görög hitű tráciaiak, készek beereszteni a szőlők felé nyilő kapunál a keresztényeket, ha nekik, nejeik és gyermekeiknek kegyelmeznek. E megbeszélés szerint, mig a város túlsó felét ostromolták, ahova az anélkül is csekély várőrség összpontosult, addig Pálffy a megjelölt kapuhoz lopózkodott, ott a rácok a kapuőrző törököket levágván, a kaput kinyitották, mire ő magyar és német csapataival bevonult és a rácok városát elfoglalta, az ott talált törököket mind levágván. Azonban itt senki sem volt biztonságban Szent-Tamás-hegy ágyúi előtt. Azért azonnal négy ágyút helyeztek el az ostromlók a vele szemben levő hegyen, ahonnan az erőd a lődözést sokáig el nem viselhette, hanem keleti