Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

49 A kiválasztott bajusztalan ifjú legényeket hajón Budára szállították. A polgárok engedelmet kaptak, hogy családjaikkal, minden holmijukkal és vagyonukkal itt megmaradhatnak, költözzenek a külvárosba és ott mint raják telepedjenek le. Csak a katonaságot bocsátották ki egyenkint és hiány nél­kül. Midőn a várkapujánál kiléptek, ott elkobozták tőlük kard­jaikat is. Sőt midőn a városba érkeztek ott elvették tőlük egyéb fegyvereiket is, leránczigálták róluk a sisakot és mell­vértet. Rusztem ugyan megparancsolta, hogy minden méltatlan­ságtól megkíméltessenek, de ez nem következett be így. A váron kivül remegés közt töltött első éjelen hozzájok jött Szolimán parancsával ajtónálló mestere, kit kapigi­agának neveznek és tudatta felvigyázóikkal a szultán paran­csát, hogy mielőtt távoznának, a várat ki kell tisztitaniok. Másnap tehát majdnem mesztelenül és védtelenül csoportok­ban ismét a várba űzték őket vissza. A felügyelésükkel megbízott törökök fütykösökkel döngették oldalaikat, szemükre vetették tu­datlanságukat a harczviselésben és arra kényszerítették őket, hogy a halottakat eltemessék, az árkokat behúzzák, a várfalak­ról lehullott részeket a várba felvigyék, szóval mindent tiszto­gassanak. Egyidejűleg végrehajtatott a padisahnak azon parancsa is, hogy a vasgolyók szedessenek össze. A ki egy vasgolyót talál és a hajókra viszi, az husz akcsé jutalmat kap. „A hadinép ezt hallván — mondja Szinán csausz — azon a napon a mennyi go­lyó volt, mind kiásták a földből és hajókra hordták. A várba pedig összesen 9544 ágyúgolyót és 2000-nél több puska golyót lőttek be. Ezeket az ágyúgolyókat, sőt még azokat is, melyek a vár falán túl haladva a Tuna vizébe hullottak, hiány nélkül megtalálták és a hajókra hordták. Tudomásunk szerint egyet sem hagytak el." Sőt több golyót is szedhettek össze mint mennyit a törökök a várba belőttek, mert bizonyára azokat is felszedték, melyeket a mieink a várból kilőttek. Az „Anzeygung" nevű hírlapot bizonyára az Esztergom­ban volt német tisztviselők egyike irta, aki mindenütt tanusko­') Stella „vicus"-t említ. A „vicus" elnevezéssel bírtak Esztergom ré­szei közül a : Vicus Fabrorum és a : Vicus Latinorum, melyeknek területe a mai belváros területén volt. Lásd első Értesítőnk 34. lapját. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom