Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

30 hajtotta fel," (Zeiller, Teutschos Reisebuch. 590.) Már 1591-ben, midőn Wratiszlavv báró, Kregwitz Frigyes követnek társaságában járt Esztergomban, a vízmű ismét használatban volt. Ez így ír: Az oszlopcsarnok alatt sziklából vájt kút van, a mely oly mély, hogy ha valaki követ ejt bele, csak meglehetős hosszú idő után hallja annak vizbeesését. A viz nagy költségekkel az álól folyó Dunából vezettetik fel. E vizvezetést az egykori magyar érsekek saját költségükön építtették, a kiknek rendes székhelyük itt volt. (Des Freiherrn Wratislaw merkwürdige Gesandschaftreise. 17.) A víztoronynak Esztergom történetében mindig mérvadó szerep jutott. 1543-ban az ő birtoka döntött Esztergom sorsa fölött. így kellett volna már döntenie a víztoronynak 1531-ben is Esztergom sorsa fölött. Mivel ez ügy kevésbé ismeretes és felette érdekes, azért elmondom azt e helyen. Az így történt : Ferdinand parancsara Roggendorf Esztergom varába, mint már elmondtuk volt, 1530. évben őrséget vetett be. Ez Szapolyának és pártjának, a kinek akkor Várdai Pál hive volt, felette nem tetszett. Ők ennek okául az érseket tartották, aki 1531. február hó 28-án, hogy magát tisztázza, valakinek levelet írt, a melyben ezeket is mondja : „Mivel egyrészt a törökök, Mehmet bég alatt, az alapítványi birtokokat irgalmatlanul pusztítottak, és másrészt a német sereg közeledett, azért Jánostól sürgősen pénzt és segítséget kért, de nem nyert semmit. Hogy az egyházi szabadság ellen mit sem tegyen, ő a várat két kapitánynak Nyáry és Győryuek adta át, de ama ünnepélyes feltétel mellett, hogy a vár minden körülmények között szabad legyen, és az ő kezei közt maradjon. Midőn a németek megérkeztek, és Roggendorf 200 embernek beeresztését kivánta, a kapitányok esküjük ellenére, az ő tudta nélkül, midőn ágybafekvő beteg volt, 400 embert bocsátották be. E felett való szomorkodása a következő éjjelen halálhoz hasonló állapotban ejtette. Ő, Jánosnak hű és engedelmes káplánja." így az érsek c levelében. Ennek őszinteségét csakhamar tettel is iparkodott tanúsítani. A minek elérésére cselt akartak használni. A helyőrségbeli spanyol kapitányt pénzzel megnyerték, hogy a víztornyot gyújtsa meg, és a helyőrség siessen ki a várból az égő torony megmentésére, s mig az őrség a tüzet oltani fogja, addig a vár kapuit bezárják, úgy hogy az őrség kívül szorul. Ámde e cselre reá jöttek. A spanyol kapitányt elfogták és kemény vallatás alá vették. Ez kimondotta, hogy őt az érsek biratta reá, és megmondta a napot, órát és helyet hol beszélt vele, az érsek megbízásából annak felszentelt püspöke. Ez kérdőre ypnva, áz érsek ur és Nyáry várkapitány előtt erősen mentegetődzött és kibú•vÁ ífccrescÁt:' Azért őt egy ideig szobájában elzárva, spanyolok őrizték, utóbb ..t'bzHönyba szállították. A spanyol kapitánnyal és egy nemes spanyollal "a ki .gyjurjtban ; volt, hogy ez ügyben beavatott, egész szigorral jártak el. Az érsekep'SlhAőleg pedig Fels 1531. május hó 20-én azt tanácsolta Ferdinand királyn'álc, fiivassa magához, hogy ott hűségéről magát biztosíthassa. (Bucholtz, Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten. IV. 74. 543.) A török korban mindég volt a vizvezetés mellett kujodsi (vizmester) alkalmazva, a ki annak jókarban tartásáról gondoskodott. (Esztergom Ezeréves múltjából. 81.) A víztorony ősrégi épület volt. Midőn 1239. szeptember hó 29-én IV. Béla az esztergomi vár alatt levő területet, a Kisdunában folyó hévíztől kezdve az érseknek adta, akkor e terület másik határát Vcprech, az érseki torony képezte. (K'nauz, Mon. Strig. I. 329.) E torony nem más mint a víztorony, melyben már akkor is lehetett benn vizmű az érseki várnak vizzel való ellátására.