Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban
Tartalom - VI. A két világháború közti időszak /1919-1939/
anyagi gondok terhe mellett mégis a KÖLASZ első osztályába indították a 1937-38-as évadban. 1939. tavaszán az egész pályát jegenyefákkal szegélyezték, és létrehoztak a végén egy söntést. Minden vasárnap este 20 órától a sportpálya táncteraszán táncestélyt rendeztek, amihez a zenét a MESE jazz-zenekara szolgáltatta. A vezetőség ezenfölül azért harcolt, hogy a visszacsatolt Felvidéken alakítandó új labdarúgó alszövetségbe Esztergom csapatát osszák be. A MESE csapata 1939. tavaszán már nem indult KÖLASZ-bajnokságban részben anyagi okok miatt, részben pedig azért, mert bízott abban, hogy az őszi szezonban már a Felvidékiekkel küzdhet, ezért tavasszal az Esztergom-vidéki Ligában szerepelt. / Az Esztergomvidéki ifjúsági bajnokságot, Liga-bajnokságnak nevezték. / Megalakult az Érsekújvári Alszövetség, de csak Kunder Antal Kereskedelemügyi Miniszter közbenjárásával sikerült elintézni, hogy a MESE csapata az érsekújvári alosztályba kerüljön. A MESE első csapata az Érsekújvári Alszövetség első osztályába, míg a tartalék csapata a III. osztályába lett besorolva. A MESE keretén belül működött még egy csapat a Petz-gyári csapat, mely az Esztergom-vidéki Ligában szerepelt. A háborús viszonyok miatt 1940. tavaszán már az Esztergom csapata nem szerepelt az Érsekújvári Alszövetség bajnoki küzdelmeiben. A vezetőség dr. Gidófalvy Pál miniszteri biztoson keresztül elérte, hogy a csapatot a KÖLASZ első osztályába sorolják be. Szerencsével sikerült elkerülni az első Osztályból való kiesést. Az Egylet vezetői úgy gondolták, ha Petz H. Lajost a gyár vezérigazgatóját felkérnék, Esztergom labdarúgása megmenthető lenne és a játékosok keresete és elhelyezkedése is megoldódna. így született meg az új 33
