Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban

Tartalom - I. Az Ezeréves Város

A város kapuit és árkát 1201-ben említette először oklevél. A városnak pompás kőházai voltak, johannita és templárius kolostora, meleg fürdője volt, a nagy szigeten pedig bencés apácakolostor állott. IV. Béla király 1239. szeptember 29-én kelt oklevelében adott engedélyt Róbert érseknek, hogy a hévizeken túl, a Várhegy alatt a szolgálatában álló népek számára várost alapítson. Az érsek azonban néhány héttel az oklevél kibocsátása után meghalt, s a tatárjárás előtt aligha épülhetett itt város. A várral szemben levő Szent Tamás-hegyen viszont már a tatárjárás előtt megvolt a Becket Tamás tiszteletére emelt prépostság épülete, a hegy aljában pedig a prépostság jobbágyainak települése. A Várhegytől északra esett az először 1230-ban említett Szentgyörgymező prépostsága és a környező település. A tatárjárás és következményei. 1241 tavaszán Muhi mezején elvérzett a magyar királyi sereg, és a Dunántúl kivételével az ország várainak, városainak többsége üszkös romhalmazzá vált. Esztergomot 1242-ben érte el a vész, amikor a tatárok átkeltek a befagyott Dunán. Amilyen gyorsan jöttek a tatárok, olyan gyorsan el is vonultak. A tatárjárás előtt még Esztergom volt a magyarországi utak csomópontja. Az 1250-es évektől azonban már Buda lett az, és a Bécs, Pozsony, valamint Győr felől jövő kereskedők egyszerűen kikerülték Esztergomot. IV. Béla örök nyugalomra tért vissza 1270-ben Esztergomba, sírhelyül a ferencesek templomát választotta. Esztergom az Anjou-királyok korában, a XIII-XIV.-XV. század fordulóján viharos események színhelye lett. Esztergom középkori történetében különleges helyet foglal el Vitéz János érsekségének ideje, ami ugyan alig tartott tovább fél évtizednél, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy