Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)

V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) 2. Esztergom a reformkorban (1825-1848

) A reformkor országos jelentőségű helyi eseménye volt, hogy 1819-ben Rudnay Sándort esztergomi érsekké nevezte ki a pápa. Bár az érseki székhely még mindig Nagyszombatban volt, de Rudnay Sándor elhatározta, hogy visszahelyezi székhelyét Esztergomba. Érseki beiktatását is itt, a vízivárosi plébániatemplomban tartotta. Visszavezette az érsekséget és a főkáptalant ősi székhelyére, és megkezdte a Magyar Sión (az új egyházi központ) kiépítését. • RUDNAY SÁNDOR ÉRSEK A századfordulón és a XIX. század első évtizedeiben új lendülettel folytatódott a város fejlődése, polgárosodása. Iparosmesterségből 27,6 százaléka élt a lakosságnak. Ez országos adatok ismeretében kevésnek mondható. Legfontosabb jövedelemforrás a lakások és bolthelyiségek bérbeadása volt. Esztergom így a közepesen fejlett városok közé tartozott a XIX. század első felében. A polgárosodás fontos mércéje a kulturális színvonal. A művelődés kulcskérdése ebben az időszakban a magyar nyelv ügye. A vármegye és a város lakossága a magyar nemzeti nyelv ébresztésének elkötelezett híve volt. Vármegyénk közgyűlése az elsők között készítette el rendszabályait a „Magyar nyelv előmozdítása tárgyában", s juttatta el a kormányhoz és az ország valamennyi vármegyéjéhez. A magyar nyelv ügyének lelkes apostolai éltek városunkban. A gimnázium tanárai mellett sokat tett ezen ügyért Beimel József nyomdász. Könyvkereskedése és saját kiadványai segítették a magyar nyelvű irodalom terjedését. Szeder Fábián, a bencés gimnázium igazgatója és Beimel József közös munkájaként jelent meg a hat kötetes esztergomi Uránia, melynek első része kalendárium volt, majd következtek a költemények, drámák és vígjátékok. Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly írásai is megjelentek ebben a gyűjteményben. Kazinczy Ferenc 1831-ben látogatott Esztergomba. Felkereste barátját, a tudós bencés tanárt, Rumy Károly Györgyöt. Csodálattal adózott az épülő bazilika látványának és a kerek templomnak. A magyar nyelvet élőszóban terjesztették a városunkba érkező színtársulatok. 1816-tól kezdve szinte minden évben játszott itt egy-egy társulat. A népszerűbbek néha több hónapon átjátszottak a Fekete Sas vendégfogadóban a Széchenyi tér 21 helyén vagy a Magyar Királyban (ma Kossuth u. 25.). Esztergom művelődésében nagy szerepet játszott legrégibb egyesülete, a kaszinó, amely 1837-ben alakult a Széchenyi tér 15. számú házban. Az Esztergomi Kaszinó Egylet első igazgatója Héya Imre alispán volt. A társas élet szempontjából fontos esemény volt az 1837. január 31-én tartott megyebál, amelynek tiszta jövedelmét az újonnan felépítendő kórház javára ajánlották fel. Jótékonysági hangversenyeket is rendeztek. Irodalomtörténeti esemény Petőfi és Jókai esztergomi látogatása is. 1846. június 29-én a mai Kossuth u. 21. számú házban tartotta lakodalmát Várady Antal ügyvéd és Ruffy Ida. Esküvői tanúnak hívta két barátját, a költőt és az írót. Mindketten irodalmi műben örökítették meg az eseményt. Jókai Mór a Tengerszemű hölgy című regényében írta meg az esküvőt, Petőfi Sándor pedig Pató Pál című versében mesél Pató Pállal való találkozásáról. (Pató Pál vármegyei tisztviselő nemesember volt.) Petőfi másik versében - Levél Várady Antalhoz - aggódva szól barátjához és annak menyasszonyához. A polgári fejlődés főbb adatai: 1802 és 1824 között 360 fő, 1825 és 1848 között újabb 514 fő kapott polgárjogot, ami azt jelentette, hogy van háza és az előírásnak megfelelő biztos anyagi helyzete. A polgárjogot nyertek közül: 266 fő helybéli, 42 fő Esztergom vármegyéből települt be, 206fő az ország többi részéből. Foglalkozásuk szerint: kisiparosok (nagyobb számban), kereskedők, értelmiségiek (kisebb számban). 184.3-ban 589 fő a polgárok és kézművesek száma, 43 fő a tisztviselő és nemes. 1822-ben megkezdték a bazilika építését, amely Ausztria-Magyarország legnagyobb építkezése volt, sok hazai és külföldi mesterembert vonzott. A kereskedelem fejlődését akadályozta, hogy tiltották más felekezetűek letelepedését. 1822-ben 6087 fő a szabad Királyi város lakója, 1826-ban 6669 fő. Zsidók 1840-ig csak Szenttamáson lakhattak. A polgárok anyagi gyarapodását nehezítették a természeti csapások. Az 1809-es jeges ár 172.970 Ft kárt okozott. 1831-ben, a kolerajárványban több száz lakó halt meg, köztük Rudnay prímás is. Az 1838-as árvízben a királyi város 853 házából 614 összedőlt. 74