Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)

V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) Ezen kívül számtalan kisebb-nagyobb hivatali tisztviselő működött: borbírák, akik a városi borokat gondozták, hegymester, aki a szőlőkre felügyelt, az árvák atyja, az egyházatya, aki a plébánia templom körüli feladatokkal volt megbízva. Rajtuk kívül pásztorokat, csőszöket, darabontokat, börtönőröket és hóhért is alkalmazott a város. A kiváltságlevél értelmében Esztergom királyi városa önálló pecsétet és címert használhatott. Ennek címerrajza Esztergom középkori nagyságát, messze földön híres gazdagságát, szépséges épületeit idézi. A rendszerváltás óta a város ismét ezt a címert használja. 1683-ban Esztergom felszabadult a török megszállás alól. Újjáépítését a város négy településén és a Várhegyen történt építkezésekkel mutatjuk be. A Várhegy a bécsi császári főhaditanács kezelésébe került. Barkóczy Ferenc érseknek (1761-65) sikerült visszaszereznie, de halála után katonaság költözött újból a várba. Ekkor barokk templom épült a várhegyen Szent István tiszteletére, amelyből már csak Szent István és Szent László szobra, Hebenstreit József pesti barokk szobrász alkotásai maradtak meg. A szobrok ma a bazilika feljárójának két oldalán állnak. Szintén az ő alkotása lehet az a Kálvária-szoborcsoport, amely a bazilika építésekor átkerült a Szent Tamás-hegyre. Görgey Márton kanonok készíttette Boldog Özséb és Körösi Szent Márk kőszobrait is. Ezek a szobrok a bazilika feljáró elején állnak. (Alkotójuk Carlo Adami olasz szobrász.) Eredetileg a mai strand artézi forrásánál álltak Nepomuki Szent János szobrával együtt. Nepomuki Szent János kőszobra ma a belvárosi plébániatemplom kerítésfalában áll. Az úgynevezett Kucklánder-Madonnát az 1710-es pestisjárvány elmúltával állíttatta Truckl Benigna, a várparancsnok felesége, ma a Várhegy délkeleti oldalán áll. • A vízivárosi plébániatemplom homlokzata A török uralom után csupán a négy középkori településen indult meg az újjáépítés: a Királyi városban, az érseki Vízivárosban, a káptalan Szenttamás községében és az érseki Szentgyörgymezőn. A Vízivárosban Széchenyi György prímás megszervezte érseki uradalma központját. A tiszttartó házát a mai prímási palota udvarán építették fel. A ferencesek a mai zárdatemplom helyét kapták, ahol fából, majd kőből templomot építették. A mai templom az 1750-es években barokk stílusban készült. A jezsuitákat 1685-ben hívta az érsek a Vízivárosba. A mai prímási palota helyén állott rendházuk. Ott nyitották meg gimnáziumukat. Templomuk és kolostoruk a Vízi kapunál épült (1713-38). Ez a mai vízivárosi plébániatemplom. Esztergom vármegyei közigazgatása 1690-9l-ben rendezkedett be a Vízivárosban. Az emeletes régi Vármegyeháza (műemlék) ma a Balassa Bálint Múzeum kiállító épülete (Pázmány Péter u. 13. sz.). A XVIII. század második felében Batthyány József érsek lebontatta a Víziváros két kapuját: a Posta kaput a Bibliotheca előtt és a Vízi kaput a Kis-Duna partján. Ezzel nagy lendületet adott a város fejlődésének. A Királyi város, a Lőrinc kapu (a mai Lőrinc utca és Kossuth utca találkozása) és a Budai kapu (Hősök tere) között, kiterjedésben és lélekszámban is a legjelentősebb a négy település között. 1708-ban visszakapta szabad királyi városi kiváltságait. Ezért gyorsan növekedett a lakosság létszáma. 1683-1715 között 19 céhet alakítottak az esztergomi kereskedők és iparosok. 1785-ben már 25 céhben 242 mester dolgozott. Céhen kívül 77 kézműves működött. A lakosság fő foglalkozása a szőlőtermelés és a borkereskedelem volt. Oromzatán Loyolai Szent Ignác szobra áll. A templom a magyarországi barokk építészet egyik legjelentősebb alkotása. A két torony csúcsa XIX. századi mivel a császári parancsnokság nem engedélyezte a magas torony építését. A templom eredeti pompás berendezése a II. világháborúban elpusztult A színvonalas művészi munkákból csak néhány töredék, mint a föoltáron lévő két imádkozó angyalszobor maradt fenn. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatása után plébániatemplom lett. Az itt tanító kiváló tanárok közül meg kell említeni Katona István történetírót akinek háza a Víziváros róla elnevezett utcájában áll. Itt tanítottak még Kultsár István és Rajnis Ferenc irodalmárok, valamint Révai Miklós, a magyar nyelvészet megalapítója. 70