Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)

V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) V Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) „Fények és árnyékok" 1. Esztergom újjáépítése a XVIII. századba

n A török kiűzése után megkezdó'dött Esztergom vármegye újjászervezése. A vármegye örökös főispánja az esztergomi érsek volt, ő választotta a vármegye alispánját. # ESZTERGOM KÖZIGAZGATÁSA ÉS TÁRSADALMA A település szabad királyi városi rangját 1708-ban szerezte vissza. Esztergom négy települése külön közigazgatással működött. Víziváros és Szentgyörgymező földesura az esztergomi érsek, Szenttamásé a káptalan, míg a szabad királyi város felett a király volt az úr. A török utáni évtizedben a lakosság teljesen kicserélődött. A török és a vele érkezett rác lakosság nagy része elköltözött. Helyükre magyar, német iparosok, szökött jobbágyok és a várőrséget adó magyar és német katonaság telepedett. A Királyi város volt a legnagyobb lélekszámú település 2000 lakossal. Többségük katolikus vallású. A szabad királyi város lakóinak nagy részét a polgárság adta. A polgárjogot nyert városlakók azonos jogokkal rendelkeztek: választhattak és választhatók voltak a város irányítását ellátó tanácsban. A polgárjog elnyerésének feltétele a városi telken levő ház birtoklása, egy évi helyben lakás, eskü letétele és a szokásos díj megfizetése. A lakosság többségének jövedelme mezőgazdaságból, iparból és kereskedésből származott. Mivel a polgárjogot nyert városlakók a városi telekkel együtt földet és rétet is kaptak, legtöbbjüknek szőlője is volt. A királyi városban lakás előnyeihez tartozott, hogy a hadiadón kívül más adót nem kellett fizetni. Élhettek az úgynevezett kisebb haszonvételi jogokkal, vagyis boraikat kimérhették a városi kocsmákban, bérelhettek kőbányát, mészégetőt, téglavetőt, részesültek a halászat, madarászat, legeltetés, favágás hasznából. A városi önkormányzatnak széleskörű jogosítványai voltak: szervezte és irányította a helyi közigazgatást, megszabta a mértékeket, helyi rendeleteket hozott, bíráskodott a városlakók polgári és büntetőügyeiben egyaránt. Ezt a jogot - a pallosjogot - tette szemléletessé a pallost tartó fakar. ítélet végrehajtásakor pellengérre állították ki a fakart, jelezve, hogy a város halálos ítéletet is hozhatott. E pallosjog emlékét őrzi a városháza erkélyére erősített pallost tartó kar. A városi önkormányzat legfontosabb tisztviselői közül első a tanács élén álló bíró, akit eleinte évente, majd kétévente választottak. Őt követte a jegyző, a hivatal legképzettebb tagja, aki latinul és németül is tudott, s mint jogvégzett személy, vezette a jegyzőkönyvet, vitte a város ügyeit. A kamarás a város pénzügyeiért volt felelős, beszedte és kezelte a helyi adót, a város tőkepénzét kihelyezte kamatra, gondozta az alapítványokat, vagyis irányította a vagyongazdálkodást. A kapitány felügyelete alá tartozott a rendészet, közbiztonság, vezette a fertálymesterek munkáját, akik a város egyes kerületeiben, fertályaiban (kb. 100 házanként alakítottak egy kerületet) a közigazgatási és rendészeti teendőket látták el. Kuckländer Madonna, a Várhegy délkeleti oldalán 69