Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) Sobieski János lengyel király Ali pasa fővezér 40000 fős török hada augusztus 30. és október 2. között előbb Dzsigerdelent, majd a Vízivárost foglalta el. Öttingen várparancsnok és helyettese is elesett. Az idegen zsoldosok a vár feladására kényszeríttették az új parancsnokot. Keserűen írt a hír hallatára Illésházy István Thurzó Györgynek: „...és nimetre az végházat ne bízzuk, ám Esztergomot is feladták, az többit is mind németek adták török kezében, nekik nem hazájuk, nem fáj nekik." 1605-től tehát Esztergom ismét török végvár lett. 1663-tól Esztergom szerepe megváltozott. Mintegy 20 éves békésebb korszak következett, mert Érsekújvár török kézre kerülésével a hódoltság vonala északnyugatra tolódott. Az 1683-as esztendő fontos változást hozott. A Bécs sikertelen ostromától visszavonuló török seregeket Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg keresztény csapatai Párkány mellett megverték. (A párkányi palánkvárat is elfoglalták.) A török sereg vesztesége 7000 katona volt. A párkányi diadal után került sor Esztergom ostromára. 1683. október 28-án Sobieski János lengyel király visszafoglalta Esztergom várát. Ezzel véget ért Esztergom (tíz év megszakítással: 1595-1605) kereken 130 éves török megszállása. A török veszély azonban 1683-ban nem múlt el végleg. 1685-ben Ibrahim pasa nagy sereggel körülzárta Esztergomot. A hírre Lotharingiai Károly herceg Esztergom felmentésére indult. Tát határában Ibrahim pasa teljes vereséget szenvedett s kénytelen volt Budára vonulni. Ez volt Esztergom utolsó török ostroma, ahol egy új név tűnt fel hősiességével: Bottyán János. 1683-tól - mint az esztergomi vár lovasságának parancsnoka - fontos szerepet játszott a hadi eseményekben. A párkányi csata és Esztergom visszafoglalása - 1683. (egykorú metszet) 66