Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) ÖRÍMBLICFJEMBNWIJAFF cigc^lnkpgung/ vnc to göniglicß <6c6lof| (3r«n/10 gutigan/ bon Den £urcfat bdogert/befc^ofRn/ bnb cmgenomen ifi. t S 4 J. • Esztergom - Királyi város képe északkelet felől - Szulejmán 1543. évi ostroma idején (korabeli metszet) A török betörések, hadjáratok, majd a zsoldosseregek ismétlődé' felvonulása miatt a megye, egyben Esztergom lakossága is jelentősen csökkent. A békésebb vidékekre menekült túlélők jelentős része is elpusztult vagy rabláncra fűzve hurcolták ki az országból. Ebben a népirtásban és pusztításban nemcsak a törököknek volt részük, hanem Ferdinánd seregeinek is, akik megyénket is ellenséges területnek tekintették. Ezt legjobban egy korabeli vélemény bizonyítja. II. Lajos özvegye, Mária királyné így írt bátyjának, Ferdinándnak: „... Hadai gonoszabbul bánnak a hű lakókkal, mint a lázadókkal, gonoszabbul dúlnak-fúlnak, mint a török." Vidékünk ennek a dúlásnak még jobban ki volt téve, mint az ország többi része. Ha egy jelentősebb hadi felvonulás a török részéről Bécs felé tartott, pusztítást végzett emberben, terményben. Szulejmán jól látta, hogy Budát - Esztergom és Visegrád birtoklása nélkül - nehéz lenne megtartani, ezért 1543 júliusában Esztergom elfoglalását tűzte ki célul. Esztergom jelentős erődítménynek számított ebben az időben. A városnak ugyan nagyobb része „nyílt" (védtelen) külváros volt - belső magját, az ún. Királyi várost azonban városfalak és tornyok védték. Ezzel szemben a Kis- és Nagy-Duna partján, a Várhegy lábánál fekvő Víziváros falai a vár falaihoz csatlakoztak, s azzal összefüggő erődrendszert alkottak. A Víziváros északi végén lévő víztoronyban működő, vízimalom által mozgatott vízemelő gép gondoskodott a vár védőinek vízellátásáról. Maga az alacsony, de meredek oldalú hegy tetején emelkedő, jelentős kiterjedésű vár nehezen volt megközelíthető: kelet felől meredek hegyoldal, nyugatról a Víziváros és a Duna is védte. Keskenyebb oldalain, északon és délen lehetett leginkább megközelíteni. Ágyúzásra kelet felől az alacsonyabb, de közeli Szent György-hegy, délkeletről az azonos magasságú Szent Tamás-hegy, illetve nyugat- délnyugatról a Sziget végéről nyílott komoly lehetőség. A vár őrsége Liscan Márton és Salamanca Ferenc vezetése alatt Ferdinánd királynak főleg spanyol, olasz és német zsoldosaiból állt. Az ostrom 1543. július 24-től augusztus 9-ig folyt. Kezdetben a várbeliek vitézül védekeztek és jelentős veszteségeket okoztak a töröknek. Szulejmán ágyúi azonban a vár épületeiben okoztak nagy károkat: pl. a Szent Adalberttemplom szentélye és más építmények összeomlottak, sőt több helyen nagy réseket lőttek a várfalakon. Augusztus 6. és 8. között a réseken át rohamokat intéztek a vár ellen, melyeket a védők hősiesen visszavertek. A harc hevességéről Istvánjfy Miklós is megemlékezik krónikájában: „... a törökök elhatározták, hogy a megnyílt fal romjain át felmásznak. Nagy ordítozás és kiabálás közben - Uleman és Ibrahim buzdította őket -fel is jutottak. De a mieink nagy tömegben szurkot és más gyúlékony anyagot készítettek elő, úgyhogy amikor azokat vakmerően és sűrűn dobálták a felnyomulókra, mivel a törökök közül csak kevesen védték fejüket és testüket páncéllal, nagy pusztítást vittek végbe köztük. Amint ruhájukba belekapott a láng, égni kezdett, s amikor ezt eloltani akarták, a mozgatástól a tűz, mint valami ragály, csak növekedett. Ezalatt a spanyolok bajtársaikkal együtt igen jól kezelték a puskákat, és sokat leterítettek az ellenség közül. Ez a harc körülbelül nyolc óra hosszat tartott, s mialatt a mieink - bár számra jóval kevesebben voltak - a barbárokat, akik "a támadást vagy hétszer megismételték, nagy veszteséget okozva nekik, bátran visszaverték. Ebben a küzdelemben az asszonyok meg a gyermekek is a falak felső párkányáról hatalmas sziklákat görgettek a lejtős helyen felnyomuló törökökre, s letaszítani igyekeztek őket, miáltal nagy pusztítást vittek végbe közöttük. • Szulejmán szultán győzelmi emléktáblája a víztorony melletti vízivárosi városfalban • A vízivárosi Budai kapu - rondella a Várhegy lábánál 60