Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) A hegyláb és a Duna-part közti szűk terület a középkorban sűrűn beépült. A város piactere a mai kéttornyú templom előtti tér helyén terült el, ahonnét három irányba három városkapuhoz vezettek az utak: egyik a Budai kapuhoz - ez volt (és ma is ez) a Víziváros főutcája, a másik a Vízi kapuhoz - innét fahíd vezetett át a Kis-Dunán a Szigetre, végül a harmadik a Kis kapuhoz a város északi végébe (ez volt a főutca folytatása). Itt csupán gyalogkapu nyílott a Duna felé, a közeli rév-átkeléshez, illetve Petény és Szentgyörgy mező felé. A Víziváros negyedik utcája a Vízi kaputól a Budai kapuig a déli városfal és a főút között a városfallal párhuzamosan haladt. Ezt az újkorban Szent János utcának nevezett utcát - (megmaradt délkeleti vége ma Katona István utca) - az 1920-as években megszüntették, beépítették. E kis területű város jelentősebb középkori épületei: Budai kapu tornya - kelet felé nyílott a mai Bajcsy-Zsilinszky út 55. sz. ház előtt. A XVIII. század végén elbontották. Vízi kapu tornya vagy Rév kapu - Az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola és Óvoda és a Prímási kert kapuja között, az úttest közepén állott - 1815-ben elbontották. Kis kapu - a Víziváros északi végénél. Ma is fennáll a török és a XVIII. századi átépítés utáni formában. Veprech-torony és Malom-bástya - A Várhegy északi lábánál fakadó hőforrásoknál már 1239-ben említik az érsek Vízi-tornyát. A vár vízellátását biztosító, és a mellette, a XIV században már említett vízimalmot is védelmező torony fontos szerepet játszott a vár védelmi rendszerében is. A hegyoldalban futó kötőfalakkal csatlakozott a várhoz, és - a Malom-bástyával együtt külön erődítményt képezve a Vízivárosban -, már a XV századtól külön várnagyok felügyelete alatt állt. A középkori eredetű vízimalmot a XV század végén az érsekek vízemelő gépezetté építtették át, amely ivóvizet nyomott fel a várba. E vízművet Wernher György a következőképpen írja le 1551 előtti munkájában: „... a Duna partjánál meleg forrás toronyba van foglalva, a melybe a várból meredeken épült falak között lejárat van. E forrásból oly mennyiségű víz fakad, hogy gabonaőrlő malmot bír hajtani, - most dobhoz hasonló merítőgépet is mozgat, amely földalatti csatornán a Dunából a torony alá eresztett vízből merít, és a várba felhajtja". Magát a vízmű jobb védelmét biztosító Malom-bástyát 1543-ban Várdai Pál érsek építtette. A Víziváros nyugati falának két bástyája is még a török foglalás előtt épülhetett, a délkeleti oldal négy rondellája azonban már XVI-XVII. századi török építmény volt. A Vízivárosnak három temploma volt: a mai plébánia épülete (Mindszenty tér 3.) és a plébániatemplom helyén állt két templomnak sem építési korát, sem védőszentjeit nem ismerjük. Az előzőről annyit tudunk csupán, hogy a törökök e régi építményt dzsámivá alakították át. A város plébániatemploma a mai zárdatemplom helyén állt és Szent László király tiszteletére volt szentelve. Valószínűleg Árpád-kori alapítású lehetett, a XIV-XV századi oklevelekben többször szerepel, 1595-ben még ábrázolják, a későbbi ostromokban pusztulhatott el. A fentiek mellett jelentős számú polgári épületről vannak írott adatok, látható maradványai azonban csak néhánynak maradtak fenn. 50