Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

V. Esztergom a XVIII. században m A Vitéz-palota nagytermének rekonstrukciója (Vukov Konstantin rajza) i A Porta Speciosa (XVIII. századi olajfestmény) A hegy déli, sziklás nyúlványán álló palota mintegy 130 m hosszan, déliészaki irányban épült egy szabálytalan ötszög alakú udvar köré úgy, hogy a váron belül külön erődítményt képezett. A délkeleten nyíló várkapu a királyi és érseki vár közös bejárata volt. Ettől nyugatra belső erődfal zárta el a palotát a várudvartól, ahonnét újabb kapun át lehetett a külső, nagy palotaudvarra jutni. A palota legvédettebb építményéhez, a déli szikla csúcsán álló, Fehér-toronynak nevezett lakótoronyhoz a belső palotaudvar kapuján keresztül vezetett az út. A többemeletes lakótorony a királyi család lakhelye volt. Ennek északi oldalán állt a királyi várkápolna, mely a késő román és kora gótikus építészet egyik magyarországi remeke, s amely francia stílusjegyeket visel és francia építészeti kapcsolatokra utal. A török időkben rommá lett kápolna maradványait 1934-38 között ásták ki és állították helyre. Az 1930as évek ásatásai során csupán e déli palotamaradványok és az északi palota kis része váltak ismertté, s ezek alapján próbálták rekonstruálni III. Béla király rezidenciáját. Az újonnan feltárt részletek szerint a déli maradványok csupán a királyi lakosztály részei voltak, amelyeket a belső kis udvar fala is védelmezett. A tulajdonképpeni királyi palota (Nagy palota) a külső palotaudvar dunai oldalán álló észak-déli tengelyű, 50 m hosszú, 10 m széles, eredetileg valószínűen kétszintes épület volt. A nagy palota északon egy kétszintes, nyugat-keleti irányú épületszárnyhoz, a sok helyiségből álló északi palotához (vendégszárny?) épült hozzá. A nagy udvart kelet felől magas várfal és egy négyzet alaprajzú torony védelmezte. A királyi székhely végleges elköltözése (1249-1256 között) után Telegdy Csanád gótikus stílusban építtette át a „nagy palotát", majd ennek újabb átépítésére, kibővítésére Széchy Dénes (1440-1465) és Vitéz János (1465-1472) érsekek idején került sor. Az új nagy palota második emeleti szintjén hatalmas ebédlőtermet alakítottak ki, mely 47 m hosszával és 16 m belső szélességével a korabeli Magyarország egyik legnagyobb terme volt. A nagyteremből, annak észak-nyugati végén nyílt a híres Szibillakápolna, a terem nyugati homlokzata előtt pedig támpilléreken álló zárt erkélyek közé konzolokra épített erkélyfolyosót létesítettek. A kortársak által megcsodált és leírt palota a török háborúk idején (1595) elpusztult. Igen jelentős maradványai az elmúlt évek (1974-1989) régészeti kutatásai során kerültek elő. • SZENT ADALBERT-TEMPLOM A Várhegy középső, legmagasabb részére - egyes források szerint 1010-ben, valószínű azonban, hogy az érsekség alapításával (1001) egyidejűleg - István király kezdte el építeni az érseki főszékesegyházat Szent Adalbert tiszteletére. 1156-ban Martirius érsek alapítja benne a Boldogságos Szűz oltárát. 1172-ben itt temetik el III. István királyt. 1189-98 között a templomot tűzvész pusztítja el. A megrongálódott épületet III. Béla király és Jób érsek építtetik újjá. Ekkor készül a templom nyugati díszkapuja, a Porta Speciosa (Szépkapu), amelyet a nagy tűzvész után, 1188 és 1196 között III. Béla király és Jób érsek építtettek. Ez lépcsős tagolású, oszlopbélletes kapu volt, vörös és fehér márványból készült, amelyet különféle színes kövekből a vörös márvány alapba berakott (inkrusztációs) képek díszítettek. A kapu két oldalán fekvő egy-egy vörös márvány oroszlánra, illetve guggoló, fehér márvány emberalakokra támaszkodtak a kaput kísérő félköríves fülkék oszlopai. A fülkékben három-három próféta, a kapufélen evangélisták és helyi szentek inkrusztációs képei voltak, kezükben mondatszalagok bibliai idézetekkel. 46