Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLET I EREDMÉNYEK városi kosárlabda-bajnokságot. 1994 novemberétől 1995 májusáig zajlottak a mérkőzések minden pénteki napon nyolc csapat részvételével a Dobó Gimnázium tornacsarnokában. A benevezett csapatok között minden korosztály képviseltette magát, a középiskolástól az „öregíiúk"-ig. A kezdeményezés évről-évre több csapatot, versenyzőt, szurkolót hódított meg, mert 1995-ben már 10, 1996-ban 11 csapat szerepelt. Az egylet szervezésében, valamint rendezésében bonyolították le 1996. július 20-án (szombaton) Esztergomban a Széchenyi téren 32 csapat részvételével az Utcai Kosárlabda Fesztivált (Streetballt). A három kategóriában (férfi, fiú és vegyes) szereplő legjobb teljesítményt nyújtó csapatok vehették át a sportág támogatói által felkínált értékes ajándéktárgyakat. 1996 őszén az EKE megszervezte gyermekek részére (10-14 évesek) a rendszeres kosárlabda edzéseket Balogh Imre és Kertész Sándor edzők vezetésével. 1997. július 5-én a Dobó Katalin Gimnáziumban az esztergomi kosárlabdasport 50 éves évfordulója alkalmából ünnepélyes találkozót rendeztek. A programban szerepelt koszorúzás, bemutató mérkőzések, általános iskolás fiú mérkőzés, középiskolás fiú mérkőzés, Esztergom válogatott, Elszármazottak és barátaik válogatott férfi mérkőzés és ünnepi megemlékezés valamint baráti találkozó. Sok régi sportbarátnak emlékezetes maradt e nap. 9.3. Evezés A Belügyminisztérium 1948 nyarán a több mint negyvenéves múlttal rendelkező Esztergomi Hajósegyletet (EHE) politikai okok miatt beszüntette, vagyona az államra szállt. A betiltás után a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) tagjai vették át a háború után megmaradt hajókat, felszereléseket és a csónakházat. Ez időtájt a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) esztergomi szervezetének tagjai közül valamint az 1945. április 27-én megalakult Esztergomi Munkás Testedző Egyesület sportolói közül néhányan az evezés szenvedélyének hódoltak. Lelkesebb evezősök közé tartozott Czibik Géza, Korompai A., Faragó I., Király G., Búkor M., Tordai Gy., Paul B., Haraszti I., Tóth J., Bencze R., Juhász J.,. Edző nem volt, a fiatalok között volt néhány diák is, akik már bizonyos evezési jártassággal rendelkeztek, a többiek ezektől próbálták a „technika-fogásokat" elsajátítani. A II. világháború után 1948. augusztus 20-án rendezték az első városi evezősversenyt, a háborúból megmaradt és felújított 7 hajóval. A versenyen kiválóan szerepelt Búkor M., Faragó I., Radó K., Király G. A fiatalok foglalkoztatásában nagy szerepelt vállalt a Csónakház akkori vezetője Dr. Márkus Pál. Az evezőssportot felkarolta a rendőr-főkapitányság, aminek az lett a vége, hogy megalakítják az Esztergomi Dózsa SE-t amelynek evezős-szakosztálya 1950-ben városi evezős bajnokságot írt ki. A versenyen palánkos skiffek és túrahajók indultak. Túrahajóban a győzelmet a Király S. - Faragó I. együttes szerezte meg, míg a palánkos skiff versenyét Király Gábor nyerte. Az Esztergomi Dózsa SE az '50-es évek során biztosította tagjai számára a rendszeres és szervezett edzéseket. Az edzések vezetésére Király Gábort kérték fel. Hosszú éveken át csupán a túraevezés szerepelt. 1958-ban élénkebbé vált a versenykedv az evezés területén is. Először a városi KISZ, majd a MIM Vasas SE kebelén bontogatta szárnyait az evezés. Az 1960-as esztendőben már a Vasas evezős-szakosztálya mintegy 60 fő versenyzőt foglalkoztatott. A népes versenyzőgárda szakmai felkészítését Lapos László edzőre bízták. Serény munkálkodásának megjöttek az eredményei, sokan jól szerepeltek, akik közül elsősorban Lázár Emil és Czibik Gábor jeleskedett. Az evezős-szakosztály nem sokáig tevékenykedett a MIM Vasas színeiben. Az 1960-as esztendőkben végrehajtott gazdasági-ipari centralizáció következtében a Relégyár levált a Műszeripari Művektől és a Sashalmi Elektronikus Mérőkészülékek Gyárához csatolták, és mivel az evezéssel foglalkozó sportolók zöme és maga az edző is a Relégyárral állt munkaviszonyban, a Vasas az úszó- és evezős-szakosztályait átadta a Dorogi Bányász SC-nak, illetve az EMG Relégyár sportegyesületeinek. Az evezős-szakosztály az EMG Relé SE keretében működött tovább különösebb, jobb eredmények felmutatása nélkül. Több éves hányódás és bizonytalan „gazda" után 1967-ben „jó patrónusra" leltek a SZIM Marógépgyár SE kebelén belül. A városi vezetők, a sportegyesületi vezetők közösen elhatározták, hogy az egyesületekben külön-külön működtetett szakosztályokat egyesítik, megszűntetve ezzel az erők szétforgácsolását. Mivel a városban a legkedveltebb sportág a labdarúgás volt és a MIM Vasas csapata az NB Il-ben játszott, úgy döntöttek, hogy a SZIM Vasasban a labdarúgást beszüntetik, és előtérbe helyezik az evezősélet felkarolását. Evezősélet a SZIM Vasasban (1968-1993) 1968-ban Komárom megyében egyedül Esztergomban, a Marógépgyár jóvoltából bontakozott ki a vízi élet. Kezdetben a szakosztály nagyon mostoha körülmények között készült, még öltözőhelyiséggel sem rendelkezett. A versenyzők felkészítését egy nagyon lelkes, hozzáértő fiatal edző, Mármarosi Győző vezette. A létszám eleinte 25-30 fő körül mozgott. A szakosztály vezetősége igyekezett az esztergomi Utalókat az evezés ügyének megnyerni. Ennek érdekében előadásokat, élménybeszámolókat rendeztek. így élménybeszámolót tartottak többek között a Mexikóban olimpiai ezüstérmet nyert Melis fivérek Az előadásokat, élménybeszámolókat mozgalmas munka, kemény edzések követték. Nyugodt lekiismerettel állapíthatjuk meg, az evezős élet Esztergomban 96