Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

8. DIÁKSPORTKÖRÖK JELENTŐSEBB ESEMÉNYEI (1950-2000)

DIÁKSPORTKÖRÖK JELENTŐSEBB ESEMÉNYEI A jubileumi 100. Magyar Köztársaság Országos Evezős Bajnokságán bajnoki címet szerzett Nagy Csaba, Mármarosi János, Dori Gergő. Az Esztergomi Atlétikai Club főleg tehetséges serdülő és ifjúsági versenyzőkkel foglalkozott, ahonnan korosztályos válogatott atléták kerültek ki (Újlaki Ágota 800m, Simon Zoltán 1.500m). Legeredményesebb versenyző Mihalovits Gábor volt, aki 800 méteren országos bajnok és válogatott versenyző lett. Az esztergomi triatlonosok közül 1999-ben Turcsányi János, a Mindszenty József Iskola 7. osztályos tanulója az év sportolója címet nyerte el. Női kézilabdacsapatunk az NB I/B nyugati csoportjában eredményesen szerepel, és az élmezőnyben tartja a helyét. (Pécs és Tatabánya mögött harmadi kok). Sajnos a város legrégibb és legkedveltebb labdajátékának, a labdarúgásnak a színvonala alacsony. (Labdarúgó csapatunk a Nemzeti Bajnokság harmadik osztályában szerepelt). A sportrendezvények sorából kiemelkedő a Sobieski János Dunai Emléktúra, a Dunakanyar-Uniker Úszókupa, a Porga Teremlabdarúgó Kupa, a Mountain-bike Országos Bajnokság, az Autós Rally, az utcai kosárlabda-fesztivál, a Testnevelő Tanárok Határmenti Találkozója. A különböző sportintézmények (Magyar Olimpiai Akadémia, Magyar Pedagógiai Társaság Testi-nevelési Szakosztálya, Komárom-Esztergom Megyei Sporttörténeti Bizottság stb.) képviselői szívesen választották Esztergomot a hazai testnevelés és sporttudományos konferenciák színhelyéül. Az 1998-as önkormányzati választások után a képviselő-testület önálló bizottságként létrehozta az Ifjúsági és Sportbizottságot, amelynek elnökévé Baranya István testnevelő tanárt választotta meg. A bizottság több mint egyéves működése után 1999. november 29-i ülésén tárgyalta és elfogadta a város ifjúsági sport helyzetével kapcsolatos tartalmi kérdéseket. Ezek alapján: • „Elsőrendű cél, hogy az önkormányzati sportfelügyelet és finanszírozás területén is végbemenjen a gazdasági rendszerváltáshoz hasonló folyamat. • Világossá, átláthatóvá és egyszerűbbé kell tenni a sport városi szabályozási irányítási rendszerét. • A városi sportkoncepciónak a szabadidős sportot kell előtérbe helyezni. Az önkormányzati munka sikerét a sport területén az jelentené, ha egyértelműen javulnának a szabadidős sportolás lehetőségei, mind a kínálati (létesítmények, szolgáltatók számának növelése) mind a keresleti oldalon (a sportolás, a sportos életmód fontos érték) és a piac is bővülne (növekvő sportolási aktivitás, a sportra fordított kiadások arányának növekedése stb.). • A város számára a sport nem a bajnoki érmek száma miatt városi ügy, hanem a sporttörténeti hagyományok, tradíciók szempontjából fontos, hogy versenyzőink, csapataink tisztességesen szerepeljenek a versenyeken, mindenütt a fair play szellemében lépjenek a küzdőtérre és történelmi városunk jó hírnevét öregbítsék. • Előtérbe kell helyezni az iskolai testnevelést és diáksportot. • Csak azokat a sportegyesületeket szabad támogatni, amelyek sportkoncepciója hosszú távon kíván foglalkozni az ifjúság és az utánpótlás nevelésével. Mindent el kell követni, hogy városunk az ifjúsági sport területén regionális feladatokat lásson el, elsősorban a rendezvények, az egyesületi utánpótlás nevelése, a jól felkészült és magasan képzett sportszakemberek, testnevelők és edzők számának növelésével és megbecsülésével." Az ezredfordulón tisztán és világosan kell látnunk, hogy egyetlen sportág sem fejlődhet utánpóüás-nevelés és versenyrendszer nélkül. A szabadidősport, iskolai sport, versenysport, minőségi sport mind önálló, de egymással is összefüggő stratégiát igényel. A megvalósítás a város képviselőtestületétől függ. Természetesen mások a vágyak és más a valóság. Reméljük, Isten segítségével elérkezett az idő, amikor azok a társadalmi csoportok, amelyek életminőségén a testedzés, a sport mind az egészséget, mind a jó közérzetet, az önfeledt játék örömét jelentősen javíthatja, megkapják a segítséget, a támogatást. Vonatkozik ez az iskolai sportéletre, a szabadidő sportra, a város minőségi sportjára is. 8. DIÁKSPORTKÖRÖK JELENTŐSEBB ESEMÉNYEI (1950-2000) Az iskolai sport a nevelési-oktatási intézmények nappali tagozatain tanuló fiatalok önként vállalt tevékenysége, amely alapvetően szabadidőben (tanórán kívül) szervezett keretek között, többnyire az iskolák sportlétesítményein folyik, és amelynek célja a tanulók egészségének megőrzése, biológiai fejlődésük elősegítése, ennek részeként sportos életmódra, rendszeres fizikai aktivitásra nevelésük, továbbá a rendszeres sportolás és versenyzés iránti igényük felkeltése, kielégítésének elősegítése, valamint a versenysport-utánpótlás nevelése. A tanácsrendszer megszűnésével, a társadalmi, gazdasági és politikai változásokkal, továbbá a lakosság egészségi állapotában tapasztalható kedvezőtlen tendenciákkal, a legsürgetőbb feladatok a testi nevelésre koncentráltan jelentek meg a különböző állami dokumentumokban. Ezek közül a legfontosabb a közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény, amelynek 52. § (8) bekezdése alapján az iskola köteles megteremteni a tanulók mindennapos testedzéséhez szükséges - a 11/1994. (VI.8) MKM 70