Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
4. A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945)
A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT kerületi bajnokságába. Néwáltás után - már mint ESC - az 1926-os bajnokságot a budai alosztályban megnyerte, és a következő esztendőben, 1927-ben a kerületi I. osztályban szerepelt. Az év folyamán az elnökség nagy áldozatok árán új labdarúgópályát építtetett a dorogi és a táti út közötti területen. Az elnökség úgy gondolta, hogy az új pálya közelsége biztosíték lesz a nagyobb látogatottságra. Az avató-mérkőzésre 1927. szeptember 11-én került sor a Váci Remény csapata ellen. A bajnokság során azonban kellemetlen vereségek érték a csapatot, aminek következményeként az első osztálytól búcsút kellett vennie. A következő esztendőben, 1928-ban az esztergomi csapat már a Középmagyarországi Labdarúgó Alszövetség (KÖLASZ) II. osztályának „Papp Dénes" csoportjában szerepelt. Egy év után újra megnyílt a lehetőség, hogy az ESC osztályozó mérkőzések révén felkerüljön az első osztályba. 10 5 1929-ben, a bajnoki szezon előtt valósult meg az új fúzió, amely ismét a MOVE „egyeduralmát" állította vissza a helyi labdarúgásban. A csapat neve MOVE Esztergomi Sport Clubra (MESC) változott: Kapus Mihály személyében új edző vette át az irányítást, sikerrel, hiszen a csapat 4-5 éven át a kerületi I. osztály középmezőnyében végzett. A harmincas évek elejének gazdasági válsága mégis odavezetett, hogy a csapatot csupán az Esztergom-vidéki levente és ifjúsági sportegyletek szövetségének serlegmérkőzéseire nevezték be. 1934 májusában megalakult az ETK, amely labdarúgói edzésének szakszerű vezetésére Lontsák Edét kérte fel. Ismét nagyhírű csapatokat hívtak meg vendégszereplésre, többek között a legendás hírű Vasas együttesét is. 1935-ben újabb névváltozás következett, és most már végleg a MOVE javára. Ettől kezdve a bajnokságban MOVE Esztergomi Sport Egyesület (MESE) néven indultak. Az edzői szerepkörben ugyanakkor személycsere történt: ellátásával a csapat egyik legkiválóbb játékosát, Juhászt bízták meg. A jó szereplés eredményeként 1936-ban újból feljutottak - immár harmadszor az I. osztályba. Közben szigeti pályájukat megszüntetik, felszántják, ezért 1937 tavaszán mérkőzéseiket átmenetileg a ferencesek szigeti sporttelepén játszották, ahol viszont - a távolság miatt - a bevételek csökkentek minimálisra. Ugyanebben az évben egyesületi erőfeszítéssel és állami segéllyel megindult az új városi sportpálya építése, ez is a szigeten, a prímás által bérbe adott telken. 1938-ban elkészült, avatását március 13-án tartották. 10 6 A bevételi források növelése érdekében a pályán söntést, sőt nyári tánc-teraszt is nyitottak. 1939 tavaszától a vezetőség azért harcolt, hogy Esztergom csapatát a visszacsatolt felvidéki területeken alakítandó új labdarúgó alszövetségbe osszák be. Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter közbenjárásával sikerült elintézni, hogy a MESE csapata az érsekújvári alosztályba került besorolásra. 1940 tavaszán - egészen 1944-ig - azonban már ismét a KÖLASZ első osztályában szerepeltek, mégpedig MESE - Petz néven. Az egyesület vezetőségét - amelynek a helyi közönség csekély mértékű pártolásával is folyamatosan meg kellett küzdenie - főként az egyre szűkösebb, a háborús készülődés miatt csak még inkább korlátozott gazdasági feltételek kényszerítették ezekre a változásokra. Biztosabb anyagi bázist keresve megnyerték támogatóként a helybeli „vasgyárost": Petz H. Lajost. A csapat bővített elnevezése tehát innen eredt. 10 7 A negyvenes években többszöri edzőcsere történt (Bárdos Sándor, Mátéffy Rezső, Ligeti László, Korányi Károly). 1944-ben a csapat bejutott a Nemzeti Bajnokság III. osztályába, azonban itt tényleges szereplésre a háborús viszonyok miatt már nem került sor. 4.2.1.2 Evezés A háborús évek elmúltával, közel hat évi szünet után Esztergomban ismét megindult az evezősélet, mégpedig az uralkodó „nemzeti irányzat" jegyében. A Hajósegylet 1920 tavaszán felvette a MOVE nevet. E kapcsolat alapján az egyesület egy palánkos négyest és egy dublót kapott ajándékul. A húszas évek elején az egyletben leginkább a túrázást kedvelték, csak egykét tagjuk űzte a váltott lapátos (ún. oar) evezést. Az egyleti életet állandó anyagi problémák kísérték, ezt bizonyítják a titkári és pénztári jelentések. 1922től a túraevezésen kívül rendszeres edzésekkel is készültek a tagok. Ezidőtől az esztergomi evezés történetében igen szép, eredményes korszak kezdődött, amelynek két kiemelkedő egyénisége: Philipp József és Marosi Tibor volt. A dubló - azaz a kétpárevezős - versenyszámban egymásután aratják a győzelmeket. (Vác, Szeged, Budapest stb.) Az 1923-as szezon végén pedig a másodosztály országos bajnoki címét is elnyerik. Stílusos versenyzésüket nagy elismeréssel fogadták mindenhol, - (1924-ben már „külföldi vizeken" is, a híres bécsi regattán). Itt már a dubló első osztályú mezőnyében indultak, és megszerezték a harmadik helyet. 1925-ben - néhány mecénás adakozásából, az Esztergomban rendezett versenyek bevételéből, főként pedig nagy kölcsönterheket vállalva - új klubházat építettek. Gondoltak arra is, hogy az utánpótlás kiképzésénél az edzések folyamatosságának feltételét megteremtsék: így épült meg az új esztergomi klubházban Magyarország első, téli evezésre is alkalmas, „tanmedencés" helyisége. Az intenzív és eredményes versenyzés érdekében londoni és bécsi hajóépítő cégektől vásároltak remek hajókat. Mindez jelentősen megerősítette a további versenysikerek alapjait. 1926 nyarán Philipp és Marosi dublóban, Marosi szkiflben is elnyerte az ekkor először kiírt vidéki bajnoki címet. 1927-ben tovább folytatódik a sikersorozat. A Győrött megtartott vidéki bajnokságon az esztergomiak megvédték bajnoki címeiket. A szegedi regattaversenyen a szkiflben Philipp első lett, és a palánkos dubló-számot is a Philipp - Holló kettős nyerte. A passaui nemzetközi regattán az I. osztályú szkiffet Marosi Tibor nyerte. Ezzel az eredménnyel zárult az esztergomi evezőssport legeredményesebb sorozata, amely39
