Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
3. SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS IDEJÉN (1867-1918)
SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE rejöttek és az MTE kebelén belül, külön osztályként megalakultak. Az alakulást elősegítette az a tény is, hogy a még 1868-ban alakult Esztergomi Ének- és Zeneegylet éppen ez időben, kellő támogatás hiányában felbomlóban volt. Az Esztergomi Turista Osztály, melynek megalakulását nagy érdeklődés kísérte, átvette az Ének- és Zeneegylet vagyontárgyait és megmaradt tagjait. Az Esztergomi Turista Osztályon belül az Esztergomi Ének- és Zeneegylet jogutódaként megalakult a Turista Dalárda is. Az alakuló gyűlésen megválasztották a vezetőséget. A vezetőség elkészítette az útjelzések tervét, a kirándulási programtervet, és beindították a rendszeres egy és kétnapos túrákat. Ezzel a turizmus is mint sportág az egylet tevékenységén keresztül a fejlődés útjára lépett. A lövészet, torna, vívás, labdajátékok, vízisportok mellett a velocipédezés, kerékpározás sportág terjesztésére és esztergomi „meghonosítására" is számos törekvéssel találkozunk. Az 1890-es évek derekán országos kerékpárláz uralkodott. Ezt a mozgalmat az esztergomi kezdeményezések megelőzték. A „kerékpársport melyre Budapesten már egyesület is alakult s nagyban űzetik nálunk is kezd tért foglalni de biz a nagyon lassan megy. S Wellbach Zsigmond érdemes lesz, ha csakugyan végre meghonosul. O hozta ugyanis forgalomba nálunk ezt a csodaszerszámot, a diákgyerekek nagy mulatságára akik kezdettől ott keveregtek vele a Széchenyi téren; s hol a gyerek van fölül, hol a kerékpár kerül a diákgyerekek tetejébe. Hi ába ízlés dolga az is, s bár ez idő szerint már egy-pár fiatalember is kezd birkózni a kerékpározás nemes sportjával." 8 7 A kerékpározás kezdeti körülményeiről, a zsidóságnak a sport területén is megnyilatkozó megvetéséről, faji megkülönböztetéséről az Esztergomi Közlöny (1883) révén szereztem tudomást: A „Velocipéd-sport, amit előre érintők is, a városunkban nem lelt kedvező alapra. Elején az ifjúság érdekénél fogva nagyban kapták ugyan az eszmét, hanem ma már teljesen lelohadt a nemes lelkesedés. És mindössze is egy pár zsidó gyerek szedi batyuba a lelkesedés kapott rongyait. A múlt napokban is vagy hat zsidó tolt egy velocipédet arra föl a Duna mellett, amelyen remegve mint a nyárfalevél ült egy Schmüle s felfel sóhajtja Shaliklium megveszem nekhedü Áj-Váp! ...És csakugyan hasra, a zsidó lelkesedés pedig mely lendületet adott a veloczipédnek - orra bukott. Mire lőn éktelen geseres, mert a veloczipéd egész hosszában végig szalad a zsidó mártyron, aki faja hősi bátorságának esett is áldozatul." 6 4 Az esztergomi polgárok és a sajtó minden alkalmat megragadott a zsidóság elleni küzdelemre. E küzdelemben az igazi keresztény vallás mellett a becsületre és a hazafiságra utaltak, bár az 1867. évi XVII. tc. értelmében az ország izraelita lakosait minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt feljogosította. Ez a rendelet, valamint az uzsoratörvény eltörlése és az italmérési jog megváltása miatti problémák következtében a város polgárainak többsége sajnos az izraelita származásúakat megvetette és lenézte. A főváros hatása és az a tény, hogy a budapesti kerékpárosok több alkalommal is „lerándultak" Esztergomba, hatással volt az esztergomi kerékpározás fejlődésére. 8 9 Az 1880-as évek végén az esztergomi kerékpározók legelismertebb alakja Müller Gyula vaskereskedő volt. A korabeli újságok számos távkerékpározási teljesítményéről számoltak be. Az egyéni kezdeményezéseket 1898-ban egyleti tevékenységbe kapcsolták. Ez év március 19-én a Magyar Király szállodában a város és a megye kerékpárosai összejöttek, és elhatározták a kerékpáros egyesület megalakítását. A szervező Nagy Antal reáliskolai tanár volt. Az előkészületek után 1898 április 3-án kidolgozott alap- és menetszabályzatokat jóváhagyták. Meghatározták a ruházati felszerelést és az egyesület jelvényét is. Az alakuló közgyűlésen elhatározták, hogy a tagdíjakból először egy kerékpárt vásárolnak. Egyesületi tag lehetett „minden művelt és fedhetetlen jellemű férfi és nő." 9 0 Ezzel a meghatározással megint csak olyanak vehettek részt az újonnan alakult egyletben, akik a módosabb, az elit társasághoz tartoztak. Az egyesület tagjai egyúttal a Magyar Kerékpáros Szövetség tagjai is lehettek. Ilyen körülmények között indult be az esztergomi kerékpáros egyleti sport, amely önállóan az 1913-ban megalakult Esztergomi Kitartás Kerékpáros Kör tevékenységében folytatódott. 3.4. Sportkapcsolatok kibontakozása, versenyek rendezése Az egyesületek a sportágak területén igyekeztek minél szélesebb körben kapcsolatokat kiépíteni. Az Esztergomi Hajósegylct más egyesülettel baráti kapcsolatot teremtett. 1907. július 9-én belépett az Országos Evezős Szövetségbe, hogy megismerje a hazánkban működő evezős egyleteket. A baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében 1907. július 21-én vendégül látták a Váci Sportegyletet. A váciak szívélyes vendéglátás, baráti beszélgetés, ebéd, kávézás után kedves emlékekkel távoztak Esztergomból. Az Esztergomi Hajósegylet csónakjai a Kovács-patakig kísérték el a vendégeket. Az egylet tagjai regattaversenyeken vettek részt, tanulmányozták a versenyek lebonyolítását, a versenyzések módját. A regattaversenyeken látottak és tapasztaltak alapján elhatározták, hogy versenycsapatot hoznak létre. Az evezés térhódítása érdekében az egylet soraiba a helybéli főgimnázium, a főreál és a tanítóképző ifjúsága közül az intézeti igazgatók javaslata alapján díjmentesen felvettek tanulókat növendékül. 1908-ban már versenyeken indultak. Az ismeretség és elismerés alapján az Esztergomi Hajósegylet vezetőségi tagjai közül dr. Mattyasovszky Béla igazgatót, Tóbiás Erigyes művezetőt és dr. Marosi Károly titkárt a különböző versenyek zsűri bizottságába is kinevezték. Az evezősök szoros baráti kapcsolatot létesítettek a váciakon kívül a győriekkel, a Pannónia Evezős Klub bal, a Torontáli Hajósegylettel és a Nemzeti Hajósegylettel. 1912-ben a Hajósegyletet nagy veszteség érte a 31
