Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLET I EREDMÉNYEK rendszerben játszottak. Az első középiskolai rögbibajnokság első mérkőzésén a Ferences Gimnázium csapata 17:5-rc győzött a Géza fejedelem Szakmunkásképző Iskola csapata ellen. Novemberben az országos diák rögbidöntőkön Esztergomnak dicsőséget szereztek a város iskolái, a juniorok között Géza fejedelem aranyérmet, a Ferences Gimnázium ezüstérmet hozott haza. A kadétoknál a Ferences Gimnázium bronzérmet, a kölyök korosztályban a József Attila Iskola aranyérmet nyert. 2000. március 18-án befejeződött Esztergom város általános iskolai rögbibajnoksága, amelyet a MTTOE esztergomi szervezete is támogatta. Egyenletes jó teljesítménnyel a bajnokságot a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola csapata nyerte. A torna legjobb játékosának Horváth Gusztávot, a Mindszenty iskola tanulóját választották. „Esztergomi Vitézek, sudárak és kemények!" így kezdik mérkőzéseiket az esztergomi rögbicsapatok. Fennállásuk óta több száz fiatal próbálta ki magát a csapatokban, s az iskolákban is egyre jobban tért hódit a rögbi. Az esztergomi rögbisek híre az országhatáron túlra is eljutott és ennek alapján baráti kapcsolat kötődött több francia, angol, osztrák, holland, olasz, német, szlovén, cseh rögbicsapattal. Ma már több mint 81 játékos edz és játszik a klub négy csapatában, a felnőtt, junior, kadét és kölyök korosztályokban. Az iskolai bajnokságokban tíz iskola közel 150 tanulója vesz részt. A klub csapatait, az iskolai csapatok edzéseit is kiválóan képzett szakedzők vezetik. Egy-egy bemutató vagy bajnoki rögbimérkőzésen gyakran több mint ezer néző jelenik meg Esztergomban, mert egyre színvonalasabb és érdekesebb a játék, és egyre jobbak az eredmények (magyar bajnoki cím, kupagyőzelmek). A klubnak van saját zászlója, jelképe, kandallója, hőskölteménye, himnusza, harci tánca, csatakiáltása. Különösen akkor kerül sor nagy nótázásra, slágerek, népdalaik életre keltése ha „megy a szekér", ha külföldi klub a csapat ellenfele. A mérkőzések utáni végeredményeken, utazásokon gyakran részt vesznek a feleségek, barátnők, kisgyerekek, barátok is. A klub kandallója mellett mint a nagy családban a rögbisek gyermekei zenével, énekszóval várják a Mikulást, aki mindenkinek ajándékot hoz. A felnőtt csapat játékosai pénzért rögbiznek, ami azt jelenti és ez nem porhintés és tévedés, - a csapat tagjai 400 Ft ot fizetnek a klub pénztárosának a játéklehetőségért. A rögbi esztergomi elterjedéséért és fennmaradásáért a legtöbbet egy „megszállott" sportember Neuzer András tette, aki mint a csapat szervezője, kapitánya később mint az egyesület elnöke - és legjelentősebb támogatója kitartással, tudatossággal és következetességgel fáradozik a rögbijáték népszerűsítéséért. 9.5. Atlétika Az atlétikát mint sportágat Esztergomban sokáig csak az iskolai testnevelésben és az iskolai sportkörökben művelték. Az intézmények diákjai rendszeresen részt vettek a megyei területi atlétikai versenyeken. Egyesületi tevékenység csak a hetvenes esztendőkben kezdődtek. 1973-ban alakult meg a SZIM Vasas Sportegyesület atlétikai szakosztálya Szekeres János edző és testnevelő tanár vezetésével. Működési területét Komárom-Esztergom megyében Esztergom és környékére terjesztette ki. A szakosztály célként tűzte ki a rendszeres sportolás, versenyzés, testedzés biztosítását, az atléták a társadalmi öntevékeny és közösségi életének kibontakoztatását. Ennek érdekében segítette bázisszervének, a szerszámgépgyár dolgozóinak és hozzátartozóinak testedzését, sportolását, valamint részt vett a működési területén lévő oktatási intézmények tanulóinak testnevelési és sporttevékenységében. Hozzájárult a minőségi sport, az atlétika fejlesztéséhez, az utánpótlás neveléséhez, gondoskodott a versenyek és egyéb sportrendezvények szervezéséről és megrendezéséről. A megalakulás kezdetén kis lét számmal indult és az utánpótlás sem volt biztosítva. Az első lépések a versenyzői létszám növelését tették szükségessé. Az atléta sportolók zömét a Dobó Katalin Gimnázium és az I. Szent István Szakközépiskola adta. Ez meghatározta a versenyzők összetételét, a szakosztály jellegét. Csak serdülő „A" és ifjúsági korosztályban működött, meglehetősen mostoha körülmények között. A szakosztály főként futó atlétákkal foglalkozott, mivel a körülmények ezt határozták meg (nem volt ugróhely kialakítva a sportpályán). Szekeres János munkája és a tehetséges fiatalok szorgalma meghozta a kezdeti sikereket. Már az első években számottevően fejlődött minőségileg is a szakosztály. Bélafalvi József, Götz György, Balogh János, Mészáros Tibor ezüst- és bronzjelvényes sportolók lettek. Sajnos a létszám további növekedésének határt szabott a középiskola passzív hozzáállása, ugyanis nem irányították fiataljaikat az atlétikai szakosztály edzéseire. Ez a folyamat később enyhült, mivel a Bottyán János Szakközépiskola is bekapcsolódott és innen került ki például Szaller György az első aranyjelvényes szintet teljesítő versenyző 100 m-es síkfutásban. 1975-ben kapcsolódott a szakosztály működésébe Maróti József edző, testnevelő tanár és az ő révén egy komoly bázis - a 317-es számú Szakmunkásképző Intézet - került az alapot, valamint az utánpótlást adó iskolák sorába. így már a szakosztály létszáma is emelkedett, elérte a 40 főt. Innen számítható az atlétika megerősödése és ekkor tűnt fel Takács Ferenc, később aranyjelvényes ifjúsági válogatott atléta is. Esztergom diákváros jellege továbbá az OTSH 1974-es állásfoglalása az atltlétikát kiemelt sportággá tette. E két tényező szerencsés ötvöződésével, valamint a megyei Testnevelési és Sporthivatal a SZIM Vasas SE sportvezetésével egyetértésben folyamatosan törekedett arra, hogy Komárom megye szempontjából már jelentős, minőségi atlétikát továbbfejlessze és még magasabb szintre emelje. Ehhez először a személyi feltételeket kellett biztosítani. Ez idő tájt két mellékfoglalkozású és egy főfoglalkozású edző működött a szakosztályban. A főfoglalkozású edző beállításával alkalom nyílt a serdülő „B" kategória beindítására, az általános is110