Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

15 esztergomi érsek (1497—1521.) épített Szűz Mária tiszteletére, hogy temetkezési helyéül is szolgáljon. A törökök ezt a kápolnát nem rombolták le, hanem mecsetté alakították. így tehát e kis kápolnán kívül az esztergomi várban 200 esztendőnél tovább nem volt templom, mert mikor Esztergom 1683-ban a török iga alól felszabadult, még sokáig nem építettek templomot. Mária Terézia királynő 1761-ben gróf Barkóczy Ferenc prímás kinevezése után az esztergomi várat, amelyet eddig a császári katonaság tartott megszállva, visszaadta a hercegprímások birtokába és ezzel a vár hadtörténelmi szerepe megszűnt. Ekkor Barkóczy hercegprímás nagyobb székesegyházat akart építeni a régi Szent Adalbert templom romjai fölé. Az 1723. évi országgyűlés ugyanis kimondotta, hogy az esztergomi érsek és káptalan térjen vissza székhelyére, miután a török betöréstől többé nem kell félni. Barkóczy prímás kezdte az új templom helyét egyengetni és e munka közben dőlt össze az árpádkori bazilikának még fennálló és Jób érsek által ékesített főbejárata fölött álló hatalmas torony. Ez tönkretette az utolsó épületrészt is és így a Jób, Telegdi, Széchy és Vitéz prímások székesegyházának utolsó emléke is eltűnt. A hercegprímás jövedelme a folytonos harcok miatt nem futotta a templom építésére és ezért Mária Terézia segítségére sietett a templomépítésben, amikor 1768. június 7-én letette a templom alapkövét gróf Bergthold Ferenc novai püspök. A templom 1771-ben készen állott Szent István király tiszteletére; a templomot Hartmann Antal esztergomi építőmester építette, kőfaragó munkáit Polczer Tamás és Rajtzinger Mátyás esztergomi kőfaragómesterek végezték. A templom belső díszítését pozsonyi festők és bécsi