Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

7 tevékeny részt vett a szabolcsi zsinaton; Lőrinc érsek (1105—1116.) Esztergomban nemzeti egyházi zsinatot tartolt, amelynek határozatai reánk maradtak; nagy szerepet játszottak Bánfi Lukács érsek (1158—1179.), Jób érsek (1185—1204.) az érsekség jogainak kiváló haicosa. A XIII. század elején a püspökségek viselői a királyi rokonok közül kerülnek ki, így János esztergomi érsek (1205—1223.) is, akinek az idejében lett az Aranybulla egyik példánya az érsekség birtokába letéve; Róbert érsek (1226—1238.) egyházi átokkal sújtotta az ország vezetőit, mert nem tartották be az Aranybulla határozatait. A tatárjárás alkalmával a Sajónál esik el Mátyás érsek (1240—1241.), utóda Vancha István az első bíboros az esztergomi érsekek közül. Az Árpádházi királyok után Esztergom lassan megszűnt az ország fővárosa lenni és az Anjouk uralma alatt alakul át inkább érseki várossá. Ebben az időben a város és az érsekség sokat szenved Vencel cseh királytól, aki a kincstárat és a Ievélgyüjteményt kirabolta, mert Mihály érsek .(1303.) Károly Róbert pártjára állott. Ugyancsak emiatt pusztította az érsekség javait Csák Máté hatalmas oligarcha. De az Anjouk idejében sok történt a város érdekében is: Telegdi Csanád érsek (1330—1349.) a várat erődökkel gyarapította, a várost kőfallal vette körül, a főszékesegyházat Nagy Lajos király támogatáséval fényesen helyreállíttatta és a király olaszországi hadjárata idején két éven át az ország kormányzója volt. Utódai közül a legkiválóbbak Demeter (1378—1387.) a második bíboros érsek. Kanizsai János (1387—1418.), aki az érsekséget anyagilag és erkölcsileg felvirágoztatta, többször volt az ország kormányzója, résztvett a konstanci