Lepold Antal: Az Árpádok esztergomi palotája

A 1 \ Duna szintje felett 70 m. magas esztergomi várhegy erődítményeinek lebontását gróf Barkóczy Ferenc prímás 1763—65 közt megkezdte, Rudnay Sándor prímás pedig 1820—1822 közt folytatta. Mindkettőnek célja volt a várhegy egész szélességét kitöltő hatalmas új székesegyház számára az eredeti szintnél 10 méterrel alacsonyabb egyenletes területet szerezni és az egész hegyet az új templomtér síkjáig lefaragni. Szerencsére tervüket egészen nem hajthatták végre. Az ő koruk érzéketlensége a régi műemlékek iránt sok drága műemléket elpusztított volna. Bár az összes régi házak — két 1687-ben épült kaszárnya és egy Árpádkori rQm kivételével — elpusztultak, sőt a vár északi, keleti és részben délkeleti erődítményei is áldozatul estek; mégis megmaradt a nyugati várfal két saroktoronnyal, valamint a déli fal egy része, sőt a déli básíyatoronytól 170 m hoszszúságban és 12—30 m szélességben elhúzódó fellegvári bástya is a földalatt vonuló kazamatákkal. Benne dongaboltozatos hosszú pincét és három kazamatát, két keresztboltozatos kazamatát és a Szent István kápolnává átalakított helyiséget eddig is ismertük. Mivel a bástya falai meztelen sziklára épültek, a köztük magasan fekvő föld kétségtelenül odahordott föld. A kazamaták román és részint gót jelleget viselnek, régi ablakok és kapuk nyomait mutatják, tehát valamikor sza-