Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban

26 a Liber Lectoralis II. f. 27. azt irja: | „Igen szép ezüst kelyhet, két ampolnát, rubinokkal ékített pacificálót, e/üst kapcsokkal és veretek kel pontificálét és misekönyvet, zöld bársonykötésű pontificálét és fekete bársoryfedelű misekönyvet hagyományozott." Ilosvai azelőtt nagyváradi kanonoK, bo^zsmonostori apát, Fráter György helynöke és segédpüspöke volt. János Zsigmond 1556ban visszatért Erdélybe. Ilosvai helyzete politikai okokból s János Zsigmondnak a hitújitókhoz pártolása folytán veszedelmessé vált. Ugyanazért Ilosvai Magyarországba menekült, ahol 1559. október 1-én az esztergomi főkáplalan nagyp; épostja lett. Alig foglalta el nagypréposti stallumát, már fél hónapra, október 15-én meghalt. Értékes egyházi fölszerelését tehát nem Nagyszombatban szerezte, hanem Erdélyből magával hozta. A veszélyeztetett egyházi kincsebből Erdélyben bizonyára csak a nagyértébűeket igyekezett megmenteni. A gyulafehérvári egyház nagy kincse volt a Suky Benedek erdélyi nemes által 1450. körül ajándékozott művészi, aranyozott ezüst kehely. A kehely a gyulafehérvári egyház leltárai szerint az 1530-as években még Gyulafehérvárott volt. Tehát előbb nem kerülhetett Nagyszombatba, mint 1530. után. Az 1528-as nagyszombati leltárban szereplő „aranyozott ezüst és zománcozott nagy és drága, mindennünen valódi virágokbal diszitett kehely, amely nagypénteken az úrkoporsÓDál használtatik" nem lehet a Suky-kehely, bár a leirás eléggé illik rá. Más érv is bizonyítja, hogy az 1528-as leltárban leirt diszes és zománcozott kehely nem azonos a Sufeykehellyel. Egyik leltár a kincstár ezen régi nagy kelyhét Stibor vajda ajándékának mondja. Ilyen tévedés a Sukybehelynél nem eshetettt, mert az ajándékozó neve bele van vésve. A nagyszombati leltárak egészen a 18. századig nem emiitik a Suky (Zuck) nevet. De már az 1659. évi leltár olyan részletesen irja le a Suky-kelyhet, hogy arra ráismerünk. Azt mondja a sok apró szobrocskával diszitett kehelyröl, hogy patenájával együtt az olajszentelésnél használják. Ugyanezt szűkszavúan már megállapítja egy nagy kehelyről az 1609. leltár. 1609. előtt tehát a kehely már a székesegyház kincstárában volt.. 1530. és 1609. között kellett a Suky-kehelynek Gyulafehérvárról Nagyszombatba kerülnie. Alig lehet valószínűbb föltevést elképzelni, mint hogy a kelyhet Ilosvai István hozta, aki mint kolozsmono--tori apát a kolos megyei Suky-családot ismerhette s Gyulafehérvárott is sokat megfordult. Andreisi Ferenc (1555 —1591.) scopiai püspök az 1609. leltár szerint az egyháznak aranyozott ezüst mellkeresztet és gyémántos gyűrűt ajándékozott. Telegdi Miklós, (1561—86.) az esztergomi káptalannak egyik legdicsőbb tagja, pécsi püspök és 1573—86-ig az esztergomi egyházmegye kormányzója az 1609. évi leltár szerint ezüst harangocskát, ereklyetartó dobozt ós aranyozott krizmatartót hagyott a kincstárnak. Nincsenek meg. Ma csak egy misekönyv hirdeti emlékét, amelyet Kutassy vett meg s hagyott az egyháznak. Telegdi Miklós aranyozott ezüst mellkeresztjét a Nemzeti Múzeumban őrzik. Nóvák Miklóstól (1561—81.) vörös kazula, gyöngyös korona és szőnyegek maradtak. Garai Páltól (1562— 79.) 4 vörös pluviale ; Yelikey Györgytől (1563—88.) fekete bársony pluviale ; Kapornaki Mihálylól kehely, fehér kazula, antipendium és két fehér szőnyeg. Cseró'dy János (1573—88.) misekönyve most is megvan a kincstárban. Azonkívül egy címeres fehér miseruhát, viola miseruhát, fátyolfinom velumot ós vörös szőnyeget hagyott az egyháznak. Thomasinovics János (1573—88.) Verancsics udvari papja és kanonok igen nagy ós gyönyörű művű kelyhet, fe-