Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Károly Ambrus primás hagyatéka

8 Károly subcustos 1799. jú'. 4-én kolt jegyzéke szerint a Szentlélek ezüstgalambját sugarakkal, egy körmeneti keresztet szárral, 4 kandelábert, 3 pásztorbotot, 3 pacifikálét, 2 csengetyűt, 3 kelyhet paténával, egy kézmosó tálat kannával, 3 ezüst keretet, 2 ostyatartót, sok ezüsttörmeléket. Aranyban beszolgáltattak egy 45 cs. aranyat nyomó aranyláncot és 2 arany súlyú gyűrűt. 1805. nov. 17-ón Nedeczky prefektus jelenti a káptalannak, hogy a kincstár Szentbenedekre megérkezett ós a templomban nyert elhelyezést. Ugyanezen óv dec. 4-én a kincstárt Szentbenedekről átvitték Garamszentkeresztre, mert a franciák Nagyszombatba is bevonultak. Görgey Márton Szentkereszten leltározta a kincstárt s igen sok hiányt állapított meg. Leltárát 1806. okt. 2-án a káptalan kiadta Tarkó Béla ésRudnay Sándor kanonokoknak fölülvizsgálásra, akik a hiányok konstatálása mellett annak a reménynek adtak kifejezést, hogy sok tárgy megkerülhet még, mert bizalmi embereknél is elhelyeztek kincseket, amelyekről most elismervónyek nincsenek. A hiányzók közt szerepelt Mátyás kálváriája és a bókecsóktábla is, amelyek előkerültek. 1809. aug. 24-ón a káptalan fölajánlja a található közös ércpénzkószletet s szept. 8-án Alagovich Sándor útján Bécsbon újabb aranyat és ezüstöt ad át. Erről a szolgáltatásról leltárnak, vagy elismervónyünk nincs. Valószínűleg akkor ajánlották föl a régi ereklyetartókat. A kir. kancellária folytonos újabb követelésével szemben a káptalan hangoztatja, hogy az istentisztelet móltóságának sérelme nélkül és a műlörténeti kincsek kímélete mellett több aranyat és ezüstöt nem adhat. Hosszabb tárgyalások után 1810. február 10-én Perényi Imre nagyprépost kezéhez kifizet a káptalan hadicélokra 30,000 forint pénzt, 10,000 forintot, mint a visszatartott egyházi kincsek váltságát, 10,000 forintot az egyházmegyei templomok arany- ós ezüsttárgyainak váltsága fejében. Megjegyzendő, hogy a káptalan a háború kezdetétől stallumonként s évenként igen nagy pénzösszeget, több százezer forintot adott a háborúra sterményekben legalább ugyanannyit szolgáltatott. Azonkívül meghagyja Ürmónyi Péternek, hogy jegyezze össze, mit lehetne még természetben átadni. Ápr. 9-én átadták Mária Terézia aranykelyhót, amelyet Esterházy Imre kapott papi jubileuma alkalmából ; 2 nagy aranyérmet, amelyet Mária Terézia koronázásakor vertek. (Az Esterházy-féle kehelyről olvasztáskor kisült, hogy nem volt tiszta aranyból. Azért a káptalantól utólag még 35 császári aranyat követeltek). Ezüstben még besző'gáltattak 6 gyertyatartót, a Szentháromság szobrát, amely Batthyány prímás gyönyörű művű aj indéka volt; 4 körmeneti botot, amelyeken az evangélisták képei voltak ; egy szeuteltvíztartót, Batthyány prímás nagy körmeneti keresztjét, 3 kelyhet paténával és 3 kisebb plakettet. A napóleoni háborúk által kifosztott esztergomi kincstárra nagy kárpótlás volt Károly Ambrus gazdag egyházi fölszerelésének megszerzése. Ezt a fölszerelést még a primás küldötte a Tiszántúlra, hogy a francia hadak elől mentse. Bizalmi emberei a kincsekkel egészen Temesvárig menekültek. Csak a fegyverszünet után s a primás halála után érkeztek Budára, ahol átadták a királyi hagyatéki biztosnak, aki 1809. október 13 án leltár mellett kézbesítette Alagovich kanonoknak, a káptalan megbízottjának. A készletben volt: 10 drb. miseruha (3 viola, 1 fekete, 1 zöld, 1 többszínű, 2 fehér, 2 vörös), 4 oruátus. Az egyik arany brokátszövetből készült s Louis XVI. stílben búzakalász, búzavirág és szőlődisszel van hímezve. Kazulából, 3 pluválóból, 4 dalmatikából, 3 infulából, gremiáléból, 5 stólából, 4 manipulusból, 2 vólumból áll.