Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban

Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban A főszékesegyházi kripta falában a főbejárattól jobbra vörösmárványból egy gótikus és két reneszánsz siremléket látunk, amelyeket 1821-ben Szent István vértanú ősrégi templomának altemplomában találtak s 1823-ban az új székesegyház sírboltjába hoztak át. Mindhárom négyszögű sirfödőlap. Az elsőnek szegélyén gótbetűs latin irásszalag. Szövege magyarra fordítva ez : Itt nyugszik tisztelendő és nagyságos Sxánthói Ambrus úr, váci egyházmegyei, Szent István első vértanú ezen társaskáptalani egyházának prépostja és esztergomi kanonok. Meghalt 1483. ápril. 21. Szent István első vértanú temploma már a magyarok bejövetele előtt állott az esztergomi várhegyen. Géza fejedelem a romokból újjáépíttette. Benne keresztelték Szent István királyt. Kanizsai János primás megújította és társaskáptalant alapított benne 1391-ben 6 taggal. Szánthói Ambrus a maga vagyonából kiegészítette a társaskáptalan javadalmát s a tagok számának hatról nyolcra emelését lehetővé tette. Szánthói Ambrus 1453—1483. volt prépost. A második márványlap csomaházai Gosxtony András Szent István-i prépost (1484—1499.) síremléke a Gosztony-cimerrel, gyönyörű reneszánsz arabeszkekkel és a következő fölirással: Goston András, e templom prépostja, jámborságáról ós honszeretetéről, övéi iránt áldozatkészségéről, minden tudós és derék ember iránt jótékonyságáról hires. Mindenkitől megsiratva meghalt 1499. október 22-ón. A harmadik lapot három darabra törve s sok hiánnyal találták. Mesterségesen van kiegészítve. Garáxda Péter, Janus Pannonius pécsi püspök unokatestvére, prépost síremléke. Fölirata igy hangzik: „Ama Janusnak rokona, aki Helikonból először hozta a Dunavidékére a babért hordó múzsákat, itt e sírban fekszem ón Péter a Garázda nemzetségből, aki joggal voltam a múzsák másik dicsősége". Garázda Péter 1476—1507. esztergomi kanonok. Nem soroljuk föl azoknak az esztergomi kanonokoknak sírköveit, akiknek hamvai 1823-ban a Bakács-kápolna sírboltjából átvitettek a székesegyház kriptájába, vagy akik 1823. után nyertek a kriptában nyugvóhelyet. Kol lányi Ferenc „Esztergomi kanonokok 1100—1900." c. művének 105. lapján emliti Mátyás nógrádi főesperest, aki 1459—1460. volt esztergomi kanonok. Valószínűleg ez a Mátyás az a Mathias Litteratus, akinek gazdag filigrán-diszű aranyozott ezüst kelyhe a 15. század közepéről a székesegyházi kincstárban van. Szegedi Mihály kanonok (1558— 1562.) aranykapcsos misekönyvet ajándékozott a székesegyháznak (1609. évi leltár.) Ma már nincs meg. llosvai István nagyprépostról (1559.) 4