Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Forgách Ferenc, Pázmány Péter, Lósy Imre és Lippay György kincsei

24 roény szines himzett cimere a biborfealsppal, Valószinüleg Pázmányé volt egy másik fakult rózsBsziriű selyemmiseruha, amelynek szövetébe indáikkal összefonódó rózsák vannak préselve. A ruha két szólén egy-egy és a középen két, ezüsttel és aranynyal fölváltva himzett buzakalászos szalag fut végig. Mikor ezt a miseruhát Pázmánynak tulajdonítjuk, a szájhagyományt követjük s a címeres Pázmány ruhával a hasonlóságra támaszkodunk. Okmányi bizonyiték nincs. Sót a leltárak a hagyománynak látszólag ellenmondanak, mort csak egv vörös Pázmány-féle miseruháról tudnak. Da a nevezett két miseruha szina nem határozott liturgikus vörös hanem inkább határozatlan s fehér és vörös helyett használtatolt. Mindkét miseruha magyar munka. Pázmány mellkercsztje 135 cm. hosszú és 8'6 cm. széles, öntött és cizollált aranykereszt. Elül a szárak találkozásánál középen nagy gyémánt 4 domború rubin kíséretében. A szárak négy végen egy-egy rubin és kisebb gyémántok. A középtöl a végig a szár lapjain egy zafir, ruLinok cs gyémántok sorakoznak. A szárból kiáltóan apró rubinok és gyöngyök láthatók. Három gyöngy lecsüngő. Magán az aranymezőn beágyazott fekete zománc. Hátlapján fekete zománc alapon Krisztus kínszenvedésének eszközei, közepén ovális aranylapon kék zománcalapon szinesen az Isten báránya. A fölnyitható hátlap belsejében bevésve Pázmány címere és ez a felirat: Cardinaüs Pázmány S. A d a 1 b e r t o. Anno MDCXXXVI. Belsejében öt rekesz ereklyék számára. Ma üres. Magyar ötvösmunka 1636-ból. Pázmány stúlája 280 cm. hosszú és 15 cm. széles aranybrokát szalag. Középén és két végén erősen kidomborodó aranyhímzésű kereszt gyöngyökkel díszítve. Egyéb feiülotén ezüstvarrással stilizált virágok, keresztek és mértani rajz. Két végén aranyrojtokkal szegett. A stó'át sz. Adalbert stólájának is nevezik a leltárak, mert a templom védőszentjének ünnepén evvel a stólával dLzitették a szentek ezüstszobrát. Pázmány nagy ereklyetarló kristályszekrénye. 42 cm. (a fedőlapnál 46 cm.) szóles, 30 cm. magas. A négyzetes ós tóglányalakú kristálylapokat aranyozott ezüstlapok foglalják össze. Az ezüstpántok kivűl több profilban futó sima és sodronyba cs ivart éleket mutatnak, belül pedig laposra varinak kalapácsolva. A sarokéleket kék zománcos liliorasor, a 10 ezüstlábat vésett lovóldisí ós kék zománc disziti. A fenékUp egészen ezünt, amelynek közepén egy 19X^2 cm. négyszögön kicsapó lángnyelveket ábrázoló trébelt disz s elkopott barnás zománc látható. A négyszögű középlap körül a négy sarokban négy nagyobb karek mrdaillon s az o'dalok mentén még 6 kisebb kerek medaillon vau az ezüst fenéklapba bemólyesztve, amelyekben kék alapon csodásan szép zöld zománcos lombdisz látszik. A fenóklap zománcmezőit kristálylapok f-dik. A szekréoy még a XY. század végén készült, a magyar ötvösművészet virágkorában. Stílje renesszansz, de még gótikus elemekkel. Igen valószínű, hogy a szekrény már Pázmány elölt is a székesegyház tulajdonában volt, mert,az 1610. leltár emlit egy ereklyetartó kristályszekrónyt: „Arcula cristallina pro roliqui'.s." Nem vonatkozhatik ez a följegyzés Egri Imre kristályedónyóro, amely az 1659. leltár szerint e<ak az 1630-ban elhunyt Egri Imre hagyatékából került a kincstárba. De nem kizárt dolog, hogy 16i0-ben más kris'.áiyszekrény volt a kincstárban, amely a Pázmány-félével nem azonos. A Pázmány halála ntán készült első, azaz 1750. leltárban a következő tételt olvassak: „Cista eristollina perelegaus plena reliquiis, inqua trés gemeae coronae. Oliin eardi-