Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Várday Pál, Oláh Miklós és Verancsics Antal prímások emléke

14 aranyrojtos díszinfulát, csipkéket, 14 drb zöldszinű drága szőnyeget, amelyeken a cimere volt látható, gazdagon hímzett borsával bevont drága ostyatartót (viaticum), 2 hímzett és 1 gyöngyös corporálét, aranykelyhet, gyöngyökkel kirakott arany mell keresztet, egy keresztet, ampolnákat, nagy pergamenre irott misekönyvet, irott pontifikálét, egy irott agendariust (rituálé) és egy nyomtatott, ponti ficálét hagyott. Azonkívül találtak a hagyatékát tartalmazó ládában egy régi pásztorbotot, amelynek tetején Szűz Mária szobra törött. Ma a kincstárban már csak egy miseingcsipkét, egy 1543ban nyomott misekönyvet mutatnak, mint Oláh Miklós ajándékát. Lehet, hogy a meglevő régi infulák és miseruhák közt valamelyik Oláh Miklósé volt, de a leltárak szűkszavúsága miatt s a hagyomány megszakadása folytán ma már Oláh Miklós infuláját ós miseruháját nem ismerjük föl. Az Oláh-féle miseiDget (4-10 cm. hosszú ós 64 cm. széles) Dankó József (L. idézett művében a XLII. képet) az 1609. leltár alapján tulajdonítja 0 áh Miklósnak. Sajnos, az a brabanti csipkés miseing, amelyet az 1609. évi leltározó leir, nem lehet azonos azzal, amelyot Dankó Oláb miseingének tart, mert ennek csipkéje a legelső csipkeszakértők egyhangú véleménye szerint nem régibb a 17. század végénél. Az igazi Oláh-féle miseing tehát már elpusztult. A XVIII. század leltárai nem tudnak Oláh-féle miseingről. Például a Barkóczy-fóle ós különösen az 179t-cs leltár igen alaposak, Jordánszky Elek 1818-as leltára p^dig műtörténeti érzékkel készült, de Oláh-féle miseingről vagy csipkéről nem beszélnek. Az Oláh-féle ősnyomtatvány, az 1543-ban a velencei Giunta-testvóreknól nyomtatott pontificálo vörös bársony fedelén Oláh Miklósnak aranyozott ezüst cimere van, az egyik lap belső oldalán pedig ugyancsak Oláh Miklós nagy f?s tett cimere található. Ez tehát kétségtelenül Oláh Miklósé volt s az utódai használták Pázmányig, aki a tintával irt följegyzés szerint véglegesen a székesegyháznak engedte át. A régi művű pásztorbot, amelyet Oláh hagyatékában találtak, kétségtelenül a székesegyház kincstárában ma is meglevő gótikus pásztorbot, amelynek görbéjében a gyermek Jézust karjain tartó Szűz Máriának félholdon álló és sugaras szobrocskája áll. Ez a pásztorbot már az 1528. leltárban részletes leírást kapott. T*hát Oláh előtt már a templomé volt. De a mostani szára Oláh idejéből származik. Oláh a régi pásztorbotot használatba vette s új szárat csináltatott hozzá. így ez az értékes régi tárgy az ő hagyatékával együtt került vissza a temp'omba. Néhány smaragddal ékített ezüst boglárt csak a 17. század folyamán alkalmaztak a gót rész függélyes vonalába. Szűz Mária szobrocskája az 1610. Jeltár szerint Oláh halálakor le volt törve. A szobrocskát durva munkával, vasdróttal er sítettók később a hajlított rósz levéldíszben végződő csúcsához. Ezyóbkónt a pásztorbot gótikus felső része a XV. század második feléből magvar munka. Verancsics Antal (1569—1573.) után maradt a kincstárnak 1 fehér és 2 vörös miseruha, 3 drb díszes antipendium (1610. leltár). Dankó József (i. m.23/1.) azt állítja: „Verancsics egy vörös miseruhája sz. Adalbert, György, Márton, Magdolna és a keresztre!»szitett Üdvözítő alakjaival gyönyörűen diszitvo napjainkig m'gmaradt." Teljesen érthetetlen, Dankó hogyan jutott e megállapításra. Ilyen kazalét Dankó á. kincstárban nem láthatott s i yent a leltárak sem ismernek. Régi kazula a keresztrefeszített Krisztussal csak négy van a kincstárban; egy vörös, egy zöld, egy fekete és egy viola. A feketén a kereszten kivül egyéb dísz nincs, A violán két apostol,