Lepold Antal: Esztergom régi látképei

4 LEI'OLD ANTAL és Párkány régi képei közül sok lappanghat még olyan helyeken, ahová a gyűjtő az utóbbi évek nemzetközi viszonyai miatt nem tudott eljutni. Azonkívül az önálló képes lapok, valamint az illusztrált könyvek jórésze könyvtárak, levéltárak és múzeumok tulajdonába jutott, ahonnan eredeti példányok többé nem szerezhetők, legfeljebb fényképek. Megszűnt a nagy kínálat, amely úgy vált lehetségessé, hogy az antikváriusok a régi könyvek képes mellékleteit kitépték, mert a képeket sokkal magasabb áron tudták eladni, mint a teljes könyveket. A leltárban szerepelnek azok a képek is, amelyekről csak fényképmásolatunk van. Az esztergomi történeti képek megértéséhez szükséges tudni, hogy Esztergom (Gran, Strigonium) alkotó részei: 1. a nagy Duna és annak jobb partján két kilométer hosszú szigetet körülölelő kis Duna összefolyásánál 70 méter magas hegyen épült vár (arx); 2. a várhegy nyugati lábánál elterülő vízi-, alsó-, új-, német- vagy érsekváros, amelyet már a XIII. század óta várfalak kötöttek össze a felső várral; 3. a várhegytől délkeletre emelkedő s azzal majdnem egyenlő magasságú Szenttamáshegy körül Szenttamás község ; 4. a kis Duna jobb partján fekvő szabadkirályi, király-, bel-, öreg-, rác vagy nagyváros; 5. a várhegytől keletre hosszan elnyúló dombhát, a Szentgyörgyhegy, és azontúl a Duna melletti síkon Szentgyörgymezö. A szabadkirályi várost várfalak vették körül a XII. századtól kezdve, de azok nem függtek össze a várral, amely a belvárostól félkilométernyi távolságban feküdt. A Szenttamáshegyen 1543. és 1594. közt a törökök építettek kis váraeskát, amely a XVII. század végén megszűnt. Egyébként Szenttamás és Szentgyörgymező községeknek, valamint a királyi város Kovácsi nevű külvárosának állandó erődítményei nem voltak. Csak ostromok idején épültek a szükség szerint árkok, és földsáncok. 1591-től 1685-ig a Garam-torkolattól némileg keletre a Duna jobb- és balpartján a hajóközlekedésre ügyelő földvárak voltak, a honti hegyek csúcsán pedig megfigyelő torony állott, amelyet a régi képek sokat szerepeltetnek (Szentmártonhegy, nagy torony). A sziget az első török foglalástól kezdve a XVII. század végéig lakatlan s másfél századon át csak mint katonai táborhely és fölvonulási terület jön tekintetbe. Közepe táján ketté választotta egy dunaág, amelyet a legújabb időben tömtek el. Délnyugati csúcsán azelőtt különálló kis szigetecske is összenőtt vele. Esztergomtól északra a nagv Duna balpartján fekszik a most is önálló Párkány község, amely ugyan közigazgatásilag nem tartozott s nem is tartozik Esztergomhoz, de közvetlen közelségénél fogva Esztergom sorsában osztozott s az esztergomi erődítésrendszernek kiegészítő része volt.