Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Előszó

9 tos -és röpke (mindössze negyven esztendeig tartó) élete során a személyes, egzisztenciális problémák leküzdése mellett a haza szeretete formálta. Egyik első olyan lírikusunk, akiben megmutatkozott ez a nemes érzés, és szerencsénkre ennek papíros lenyomatait örökül tudta reánk hagyományozni. Különösen felértékelődik emberi és hazafiúi nagysága, ha tudjuk, a család históriájában erőszakos, önző, köpönyegforgató nagyurak egymásra következő nemzedékei sorjáztak. Okosak voltak, szerették a műveltséget, ám életüket kockáztatták a harácsolásért, várakat, birtokokat, asszonyokat cseréltek és raboltak. Ez a família a középkori rablólovagok és a reneszánsz kalandorok sajátos keverékét alkotta, jellegzetes képlet a XVI. század vérgőzös történetében. Az öntörvényű vitézköltő is hazardírozott, miközben korának egyik legműveltebb férfia, kilenc nyelven írt, olvasott és beszélt; gyötrődve bánta gyarló bűneit, de híres táncos a mulatságokon, híres bajnok a csatatereken. Ám nemcsak a múzsák kegyeltje, hanem lángelme, aki költészetével egyenest a világszínvonal legmagasabb régióiba emelkedett, úgy élte örömét és bánatát, hogy évszázadokat álló költői erővel ki tudta fejezni azokat („O te csalárd világ, nyughatatlan elme,/ Forgandó szerelem, változó szerencse,..."). Balassa Bálint hőssé magasztosult, mert túl az emberi esendőségén a nagyszerű tettei azzá tették, vérét adta Magyarország, és ami számunkra különösen megtisztelő és megható áldozat: Esztergom szabadságáért, hiszen mint azt a krónikákból tudjuk, a törökök elleni visszafoglaló magyar ostrom során a Várhegy alatt 1594. május 19-én mindkét combját átlövik, és néhány nap múlva vérmérgezésben örökre kialszik mécsese lángja. Csodálatra méltó, tiszteletet parancsoló gondolatai és érzései azonban velünk maradtak, múlhatatlanul, a pergamen és a tinta őrzi szép sorait. Nekünk, magyaroknak, nekünk, esztergomiaknak kötelességünk őrizni örökségét. Esztergom gondozza, ápolja emlékét, névadóként tiszteli, vigyázza szobrát, emlékparkját - de leginkább úgy, hogy az itteni emberek szívében a mai napig elevenen él. A Balassa Társaságunk is ezeket a gondolatokat és érzéseket igyekszik ébren tartani és erősíteni. S most örömmel és büszkén írhatom, hogy fontos feladatunknak tettünk eleget, amikor ennek a - 2004. évi, Balassa Bálint halálának négyszáztíz éves évfordulója apropóján napvilágot látó - gyűjteményes, hiánypótló kötetnek a megjelenéséhez hozzájárult az önkormányzat, ezáltal - a magunk szerény módján - hozzájárulhattunk a költő képének a gazdagításához. Jó olvasást és okulást kívánok! Meggyes Tamás Esztergom város polgármestere