Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Leel-őssy Lóránt dr.: AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MEGÚJULÁSA 1980-TÓL NAPJAINKIG

53 A Balassa Társaság már 1983-ban - elsők között - felvetette az Esztergom és Párkány közötti híd újraépítését, amikor október 3.-án tartott ülésen Vukov Konstantin és Reviczki János „Az esztergomi Duna-híd sorsa" című előadásukban előadták a műszaki megoldási lehetőséget és hangsúlyozták a híd eszmei, nemzetközijelentőségét. Ez az Esztergomból kiinduló kezdeményezés végül az. ország uniós csatlakozása előtt, 2001. okt. 11.-én vált valósággá. Kaposi Endre titkár 1986-ban a Városi Tanács részére tájékoztatót irt az Esztergomi Balassa Bálint Társaság addigi munkájáról. Ebből érdemes néhány adatot megemlíteni azzal a megjegyzéssel, hogy Kaposi Endre kihangsúlyozta, hogy a Társaság az alapszabályban megfogalmazott célkitűzéseket megvalósította. Részletezte a Társaság munkásságát és előrevetített néhány jövőre vonatkozó programot is. Tudósított arról, hogy: „A tagok szakmai tevékenységének kibontakoztatása és fejlesztése érdekében (a társaság) kapcsolatot tart fenn a Magyar Tudományos Akadémiával, a Veszprémi Akadémiai Bizottsággal, MTESZ és TIT helyi szervezetével, tudományos és művészeti programokat szervez saját tagjai vagy meghívott szakemberek közreműködésével. A tagok publikálásra érett kutatási eredményeit az „Esztergom Évlapjai" című társasági évkönyvben kétévenként közreadja..." A Társaság akkori létszáma 35 fő volt, 1986-ban 48 fő. Ebből tiszteletbeli tag 8 fő. Kifejezte, hogy a programok jobb összehangolása mellett évente legalább egy - a szélesebb közvélemény érdeklődésére is számot tartó - rendezvényt kell szervezni. Kiemelendő, hogy Vitéz János születésének 580. évfordulója alkalmából - 1988-ban - a Társaság kezdeményezte az érsek történelmi és kultúrtörténeti szerepét tárgyilagosan értékeljék. Ezzel lényegében elsőként vetette fel a jövőben egyházi intézménnyé váló főiskola elnevezését is. Kijelölte a szokványos évi programok mellett az 1986-ban megvalósítandó tennivalókat: Az ,Esztergom Évlapjai" 1987-es kötetének előkészítése, a felújított „Balassa asztal" hagyomány felhasználása a Társaság kapcsolatrendszerének bővítésére, amit minden hónap első keddjére terveztek a Belvárosi Kávéházban. Továbbá találkozás rendezése kubai politikusokkal, majd legújabb tiszteletbeli tagjaink Farkas Ferenc és Szendrey-Karper László zenés székfoglalóinak a megtartása és Farkas Ferenccel a „Vitéz János dicséretére" című kórusmű megíratása. A Társaság az 1987 és 1993 közötti periódusban a mellékletben dátum szerint felsorolt önálló vagy más helyi kulturális és/vagy egyéb társaságokkal közös rendezvényben szerepelt évente 7-10 alkalommal. A legkiemelkedőbb eseménysorozat a milecentenáriummal volt kapcsolatban, amelyről a főtitkár, dr. Pifkó Péter számolt be az 1993. évi közgyűlésen. Az előadások a „Magyarok térben és időben" konferencia keretében hangzottak el (Dr. Bárdos I., dr. Horváth I., Lázár Sarolta). Júniusban újabb konferencia volt „Magyarország és a szentszék" címmel, amelyen ismét szerepeltek a tagok. A régészeti és művészettörténeti vándorgyűlésen dr. Horváth I. és Lázár Sarolta, a Nemzetközi iskolatörténeti konferencián dr. Pifkó Péter (aug. 29.), Sobieski konferencián Csombor Erzsébet és dr. Horváth I. (okt.28) tartottak előadást, lúgjaink azonban nemcsak itthon, hanem