Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948
31 A Vajda és a Balassa Társaság találkozóját, mint a helyi, a hazai és az. értékek feltárásán és az egyetemes emberi értékek feltárásán és megismertetésén dolgozó közösségek együttműködését értékelték a kommentátorok. A két társaság kézfogását államalapító királyunk várának tövében éppen ezért természetesnek és jelképesnek is tekintették. Lepold Antal megnyitójában „Balassa emlékéről, a múlt őrzésének és az irodalom nemzeti voltának fontosságáról beszélt." 1 6 A Vajda János Társaság képviseletében másodikként felszólaló Kárpáti a „magyarság" és az „európaiság" eszméi közül az utóbbira helyezte a hangsúlyt. Fontos gondolatként hangsúlyozta, hogy a nemzeti kultúrák egymásra hatása gazdagodást eredményez, tehát a népek életében pozitív szerepű. Óva intett mindenkit annak a törekvésnek az elfogadásától, amely a külvilágtól való elzárkózásunkban látta kultúránk védelmét: „itt inkább az európaiságra kell vigyáznunk. Hiszen magyarságunktól akkor sem szabadulhatnánk, ha akarnánk. A nyelv, amellyel és amelyen élünk, mindennél erősebh biztosíték." 1 7 A Lepold és Kárpáti között meglévő irányultságbeli különbséget hangsúlyosabbá tette Andersen Felicia egy Balassa és egy Vajda vers mellé két Ady művel tette nyilvánvalóvá az európai szellemiség előbbrevalóságát. Andersen Feliciát követően Török Sophie, és Szabó Lőrinc tolmácsolásában hangzottak el költemények. Ezután Laczkó Géza „Caesar halála" címmel tartott előadást. A vándorgyűlés programját Kosztolányi és Babits Mihály zárta be új versei felolvasásával. Ezt az irodalomtörténeti értékű találkozót követően, 1936-ban a Vajda János Társaság levelező tagjává választották Einczinger Ferencet, aki májusban tartotta meg székfoglaló előadását Budapesten: „Az esztergomi várásatások művészettörténeti jelentősége" címmel. Einczinger Ferenc témaválasztása azt bizonyítja, hogy ekkor már publikálható eredményeket hozott a két világháború közötti Magyarország legjelentősebb műemléki feltárása. A Szent István év méltó megünneplése jegyében az 1934-ben megkezdett munkából a Balassa Társaság elsősorban az eredmények népszerűsítése révén vette ki részét. A feltárás részleteit a fényképek mellett dokumentum értékű hűséggel tárják elénk Einczinger Ferenc aprólékos részletességű rajzai. A feltárást Lepold Antal, mint az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöke szervezte. Abban többek között olyan kitűnő szakemberek működtek közre, núnl Lux Kálmán és Gerevich Tibor. A feltárás a kormányzat szempontjából elsősorban a Szent István-i állameszme propagálásaként, a tudomány szempontjából a magyar történelmi múltra vonatkozó lényegi új ismeretek lelőhelyeként bírt jelentőséggel. E kétfelől - politika és tudomány - is megnyilvánuló kitüntető figyelem eredményeként 1938-ra befejeződhetett a feltárás. A tudományos hozadék jelentőségét bizonyítja, hogy Lepold Antalt 1936-ban felvették az Akadémia levelező tagjainak sorába. Székfoglalóját 1937 folyamán tartotta „Szent István születéshelye" címmel. A közelgő Szent István év előkészületei és az ásatások egyre érezhetőbben kötötték le a Társaság tagjainak idejét és energiáját. Ennek tudható be, hogy á