Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI
128 Május 20.-án, majd 22-én ismételten megpróbáltak az előbbi helyen a Vízivárosba betörni, azonban óriási vérveszteség után ismételten visszavonulásra kényszerültek. Annak ellenére, hogy a törökök is sok száz embert vesztettek (főembereik közül is számosan meghaltak akkor, mint pl.: Karali bég és Isza bég, a várparancsnok is!) nem sikerült a védők ellenállását megtörni. Sőt harci kedvűk még fokozódott, amikor június l-jén a belgrádi várparancsnok hajókon 500 janicsárral bejutott a várba. Ezzel szemben a keresztény tábor harci morálja és fegyelme erősen megromlott.- Annak ellenére, hogy az öt helyről működő ágyúütegek óriási pusztítást végeztek a Várban, és a Víziváros városfalának egy jelentős része is leomlott, komolyabb rohamot már nem indítottak. Viszont a törökök többször kicsaptak rájuk, jelentős veszteségeket okozva az ostromlóknak. Végül, amikor híre érkezett, hogy Sinán pasa jelentős számú sereggel közeledik a vár felmentésére június 29-én felhagytak a vár lövetésével, és 30-án átkelve a Dunán, Komáromba vonultak vissza: Ezzel véget ért Esztergom 56 napig tartó pusztító, sok emberáldozatot követelő sikertelen ostroma. Arról, hogy hol, és hogyan történt Balassa Bálint megsebesülése, a források elég szűkszavúan szólnak. Közülük is a hely meghatározására csak néhány ad némi támpontot. Ide sorolhatjuk Balassa Zsigmond följegyzését apjának, Balassa Andrásnak az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött Bibliájában, ahol a következők olvashatók: „Anno 1594. die 19. maii Esztergom vara wiasakor minden ostromnak mentenek az wúwarasna k lőttek megh. Bal. Balint..." Ebből annyi mindenesetre kiderül, hogy nem a vár, hanem a Víziváros ostrománál történt az eset. - E följegyzés alapján Zolnay László szerint „Balassa Bálint... a Vár E-i oldalának rohamánál, a Vízivárnál esett el." Véleményünk szerint a Víziváros E-i végében fekvő „Vízivárat", - amelyet egy nagyméretű olasz-bástya, és a hegy fokán álló Északi rondella (Toprak-kuleszi - Föld-torony védelmezett -, sem ágyútűz alá venni nem lehetett, sem pedig a falak melletti keskeny parti sávon rohamozni nem volt célszerű. A Vár és Víziváros egységes erődrendszerét a terepadottságok folytán csakis DK felől lehetett rohammal támadni, hiszen K-en a meredek hegyoldal védte, É-on és Ny-on a Nagy- és Kis-Duna vize, ill. a falak előtti parti sáv keskeny volta jelentett akadályt. A Hévíz-tó felőli támadásra azonban csak akkor kerülhetett sor, ha a Rácvárost és a Szt. Tamás-hegy erődjét is elfoglalták a töröktől -, ami május 11-én, és 14-én meg is történt. Az ez utáni eseményeket Istvánffy Miklós a következőképpen mondja el: miután a várost és a Szt. Tamás-hegyet bevették, ágyúkat állítottak a városparancsnok házához. (Ennek helyét az 1594 évi ostromot ábrázoló Ruda János-féle metszet a Rácváros É-i szélén, a Hévíz tó D-i oldalán "Q" -val jelzi, és a kép alján a betűjel kővetkező feloldását adja: „Az Begh haza, meliből az kereztyének/ három algiuból az varat lvvlték. Négy másik ágyút a Szt. Tamás-hegyre helyeztek, és mindkét helyről lőni kezdték a Kisebb városnak is mondott Vízivárost és a Várat.
