Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

122 mehetett volna Egerbe, ha sebei miatt nem kénytelen Erdélyben maradni, míg időközben a portának nagy szüksége nem lett Balassa János fiára. .. .megparancsolom neked, továbbá: az kik neked árulóid voltak, azok az én portámnak is; nekem is árulók voltak, akár én ellenem vétsenek és mixeljenek valamit, akár teellened, mindegy az". Mikor tehát Békés hadjáratát Báthory szerencsésen leverte; a szultán e leveléhez következetesen kívánta a magyar foglyok átadását. Báthory, hogy ezt ne kelljen tennie, azokat előbb szabadon bocsátotta, de Balassál, a ki súlyosan megsebesült, magánál kellett tartania: Ez nem maradhatott titokban s a szultán a temesvári basa útján küldött parancsolatában azonnal kérte is az Balassi János fiát. Báthory még ez év deczembere előtt válaszolt a szultán levelére, megírván abban, hogy »az Balassa János fia itt kézben vagyon« ugyan, de kéri a szultánt, ne kívánja, hogy a foglyot kiadja, emlékezteti arra, hogy Szulejmán is a magyar főrabokat, kiket halalmába kerített, visszaadta János királynak és atyjának, »kiből nagy tisztessége és jó híre nevekedett az magyar nemzet közt. Hogyha penig engemet te nagyságod reá kényszerít, hogy beküldjem, szidalmas lészen kőztök az én nevem és minden tekintetek elfordul én rólam.. .Könyörgök azért te nagyságodnak, tekintsen kegyelmesen az én könyörgésemre és mentsen meg engem ez nagy gyalázattuk, mindazonáltal mindenekbe az hatalmas császár és te nagyságod jó akaratja légyen. Mikor egy szolgánk az Balassi fiát megfogta, egy bottal ütötte volt agyon, kibe megsiketült és az kórság is gyakoriatossággal üti cl, úgy annyira vagyon, hogy sem élhet, sem halhat, clvajudt.« Báthory könyörgésénck, ámbár minden igaz okkal támogatta kérelmét, hogy Balassát ki ne kelljen adnia, nem lett sikere. Hiába hivatkozott a régi hagyományra, hitük parancsolatjára s a maga szükségére, hogy Balassával egy fő emberét akarja kiváltani, hiába írta meg, hogy Bálint holt-eleven, süket cs a nehézség bántja, a szultán 1575 deczember 17-fikén megint megsürgeti Bálintot s elküldi érte Amhád csauszt. Ez bizonyára azért is ment, hogy meggyőződjék róla; igaz-e, hogy Bálint olyan nyomorúságos, mint a núlyennek a fejedelem mondja. Ez a második levél követelő és határozott: »Ez okon most rabszolgáink közül hozzád küldjük Amhád csauszt, komolyan meghagyván neked, hogy mondott Balassi János fiát és Sárközi Mihályt a Békés háborújában elfogott többi rabszolgákkal egyetemben küldd azonnal magasságos portánkhoz, máskép nem cselekedvén és semmi mentséghez nem nyúlván, mint melynek különben is nem lészen helye előttünk. Mert ludjad, hogy magasságos portánknál azokra és különösen Balassi János fiára szükségünk van, nagy szükségünk.« A szultán kemény parancsából két figyelmet keltő kifejezés ötlik elénk, az egyik, hogy nem Balassa Bálintra, hanem, az Balassi fiára van szüksége, a másik, hogy egy pillanatra Balassa Jánosra tereli gondolatunkat, a ki már ezóta csupa aggodalom és keserűség között éli öreg napjait."